Egy befagyott konfliktus anatómiája
2012. szeptember 5. 19:39
Egy befagyott konfliktus
A Karabahért folytatott küzdelem egy tipikusan befagyott konfliktus, amely – miután a Szovjetunó végig vaskézzel kormányozta a térséget – ellenségeskedés csak a kommunista világbirodalom végóráiban tört ismét a felszínre. Sárközy Miklós kifejtette: a terület hovatartozásának kérdése időről időre felmerült a korszakban (az örmény kommunisták 1945-ben és 1966-ban is napirendre tűzték a kérdést), de a Szovjetunió nem változtatott a határokon, holott ez egyáltalán nem lett volna idegen tőle, mivel a Kaukázus térképe sokat módosult.
Az Örmény Szocialista Szövetségi Köztársaság ideológiai és anyagi támogatását élvező örmények azzal vádolták Azerbajdzsánt (Azerbajdzsáni SZSZK), hogy Karabahot "elazeriesíti". Mint arra Nagy Kornél rámutatott: az örmények folyamatosan győzködték Gorbacsovot, de a szovjet pártfőtitkár nem tágított, pedig a terület már akkor 85-90 százalékban örmény volt. A mozgalomnak nagy lökést adott, hogy 1987 augusztusában egy több tízezer aláírást tartalmazó, Karabah Örményországgal való egyesítését követelő petíciót küldtek Moszkvába.
1988. február 13-án karabahi örmények kezdtek demonstrálni a fővárosban, Sztepanakertben, azt követelve, hogy a vitatott hovatartozású területet csatolják Örményországhoz; Moszkva végül lesöpörte az örmény kérést. Alig egy hét múlva azeriek egy csoportja indult a kelet-azerbajdzsáni Agdamból az örmények lakta Askeránba, az összecsapásokban két azeri és ötven örmény vesztette életét.
A két államban kitört etnikai tisztogatások miatt rengeteg menekült hagyta el Örményországot és Azerbajdzsánt. Az 1989 őszére Hegyi-Karabahban állandósuló etnikai konfliktus arra a felismerésre vezette a Szovjetuniót, hogy nagyobb hatalmat kell adni az azerieknek a terület feletti irányításhoz. 1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.
1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit Baku katonai erővel próbált megakadályozni. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. A posztszovjet hatalmi vákuumban a konfliktus legmeghatározóbb szereplője kétségkívül Oroszország lett, de az orosz mellett például ukrán katonák is részt vettek a hat éven át tartó, harmincezer áldozatot követelő háborúban. Nagy Kornél egy fiatal állam "gyermekbetegségének" nevezte az azeri álláspontot, amely – a nyilvánvaló etnikai arányok ellenére – a középkori kaukázusi albánok leszármazottainak tekinti a Hegyi-Karabahban élő örményeket.
A féktelen háború nyomait talán az Azerbajdzsán délnyugati részén elhelyezkedő Agdam illusztrálja a legjobban. A 18. században alapított, egykoron 40 ezer lakosú, mára szellemvárossá lett települést az örmények 1993-ban gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé. A jórészt azeriek lakta város lakói keletre menekültek, így a település gyakorlatilag teljesen elnéptelenedett. Az örmény katonák – annak érdekében, hogy Agdam ne kerüljön újra Azerbajdzsán kezére – lerombolták a várost, csupán Agdam hatalmas mecsetét meghagyva mementónak.
1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben. 1994-ben Oroszország – amelynek erőfeszítéséhez később Franciaország és az Egyesült Államok csatlakozott; ez a három ország alkotja az ún. Minszki csoportot – közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Sikertelenül: Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.
Sárközy Miklós sem hiszi, hogy a konfliktus egyhamar megoldódik, mivel a térség szerinte egyértelműen a nemzetközi geopolitikai játszmák áldozata lett. A szakértő úgy látja, hogy az Egyesült Államok támogatását is maga mögött tudó Azerbajdzsán elsősorban az energiahordozók exportjára épülő, egyre növekvő politikai-gazdasági hatalmában bízik, s hogy előbb-utóbb sikerül megértetnie a világgal, hogy az örmény agresszió áldozatává vált, Hegyi-Karabah rendezetlen státusza pedig sérti területi szuverenitását.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
