Világörökségek veszélyben
2012. augusztus 31. 17:27
Panama karibi erődjei
A Francisco Velarde y Mercado spanyol felfedező által 1597-ben alapított Portobelo városáról a legenda úgy tartja, hogy Kolumbusz Kristóf eredetileg Puerto Bello-nak, vagyis „szép kikötő”-nek nevezte el. A 16-18. században a település fontos kereskedelmi, főként ezüstöt exportáló kikötőként funkcionált a Spanyol Királyság és Új-Granada között, s a kincseket szállító spanyol flotta egyik állomása lett.
Henry Morgan kalózkapitány 1668-ban megtámadta a várost, és habár rendkívüli módon megerősítették, 450 emberével el tudta foglalni a spanyol kikötőt és az erődöt, miután csapatai 14 napon át fosztogatták a várost.
Portobelo erődje
1739 novemberében Edward Vernon brit admirális vezetésével ismét támadás érte a kikötővárost, s csupán 1741-ben került ismét a spanyolok kézre, amikor egy tengeri csatában a brit flotta 18 ezer fős veszteséget könyvelhetett el. Ezt követően a spanyolok – mivel stratégiai pozíciója miatt a város rendkívüli előnyökhöz jutatta birtoklóit – 1761-ben modernizálták, s átépítették az erődöt, amely szerkezet ma is látható.
1821-ben Panama függetlensége következtében (ekkor még Kolumbia része volt a közép-amerikai ország) Spanyolország végleg elvesztette kikötőjét. Az erődöt eleinte börtönként használták, majd a Nagy-Britanniából Latin-Amerikába történő levelezés egyik fő államosává vált.
2012 júliusában az UNESCO Világörökségi Bizottsága a környezeti tényezők, a karbantartás és a városi fejlesztések ellenőrizhetetlensége miatt veszélyeztetett világörökséggé nyilvánítatta Portobelo és a közelében lévő San Lorenzo erődjét, a 17-18. századi katonai építészet remekműveit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
