Hitler unokaöccse, Sztálin leánya és egyéb disszidensek
2012. augusztus 22. 17:29
A vonakodó kommunista
1965-ben, hogy elkerülje a vietnámi bevetést, a Dél-Koreában állomásozó Charles Jenkins amerikai őrmester megadta magát egy észak-koreai katonának. Jenkins úgy vélte, hogy orosz földre fogják vinni, ahonnan egy fogolycsere keretében visszatérhet az Egyesült Államokba. Azonban ehelyett Észak-Korea bejelentette, hogy az amerikai katona politikai menedékjogot kért. Válaszul az USA árulónak kiáltotta ki a katonát, s elfogatóparancsot adtak ki ellene.
Észak-Korea nem biztosított egyszerű életet a disszidenseknek. Jenkins más amerikai disszidensekkel együtt egy egyszobás házban, karanténba zárva élt, ahol az állandó erőszakos fenyegetések közepette politikai kiképzést kapott. 1972-ben különálló otthonokba költöztek, azonban az élet ekkor sem lett sokkal jobb. Jenkins számára is kijelöltek egy szakmát, s naponta kapta kis ételfejadagját. Az erőszakos bánásmódtól azonban sokat szenvedett: volt úgy, hogy egy észak-koreai orvos érzéstelenítés nélkül egy ollóval távolította el a karjáról az amerikai hadsereg tetoválását.
A Japánból elrabolt Szoga Hitomi 21 éves volt, amikor 1980-ban megismerkedett Jenkinsszel. Eredetileg azért hurcolták a lányt a kommunista országba, hogy a kémeket japán nyelvre oktassa, később a volt amerikai katonához kényszerítették feleségül, azon okból kifolyólag, hogy nehogy "beszennyezze" a koreai vérvonalat. Bár a házasság kényszer hatása alatt kötetett és a 20 éves korkülönbség is akadályként léphetett volna fel, egymásba szerettek, s két lányuk született. Jenkinst és a többi amerikai disszidenst a kommunisták egy propagandafilmben való szereplésre kényszerítettek, amit az amerikai hírszerzés megszerzett, így megerősödött a felvetés, amely szerint Jenkins még mindig életben van.
2002-ben az észak-koreai hatóságok elismerték, hogy több japánt, így Hitomit is elrabolták otthonaikból, s lehetővé tették számukra a hazatérést. Bár Jenkins félt az amerikai elfogatóparancstól, végül 2004-ben családjával elhagyta a kommunista államot.
Lelkiismerete megnyugtatása végett 2004. szeptember 11-én 64 éves korában szolgálatra jelentkezett régi egyenruhájában egy Tokió melletti amerikai támaszponton. A 40 éves távollét a leghosszabb időszak, amit egy amerikai katonaszökevény valaha bevallott. Jenkins bűnösnek ismerte el magát az ellenség megsegítése és dezertálás vádjában, azonban tagadta, hogy hűtlenné vált volna hazájával szemben. Habár életfogytiglanit is kaphatott volna, mindössze 30 napos elzárásra ítélték, s jó magaviselet miatt öt nap után szabadon engedték.
Jenkins a Vonakodó kommunista című memoárjában sajnálatát fejezte ki, hogy annak idején elhagyta hazáját. Néhányan úgy vélik, elég büntetés volt az észak-koreai pokol a katonának, mások azonban még mindig árulónak tartják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
