Királyszobrot találtak egy újhettita városban
2012. augusztus 2. 11:49
Az i. e. 1000-ből származó szobor egy göndör hajú, lándzsát és egy búzakalászt megragadó férfit ábrázol. A lelet az időszámításunk előtti 1000 és 738 közötti időszakra datálható és a mai Törökország délkeleti részén lévő Patina újhettita királyságához kapcsolják a kutatók, akik Kunulua (más néven: Kinalua) főváros fellegvárának kapujában bukkantak a leletre.
Az újonnan felfedezett szobor egy göndör hajú, lándzsát és egy búzakalászt fogó férfit ábrázol, aki az ősi királyság fővárosának fellegvárában őrködik. A hatalmas, a férfit deréktől felfelé ábrázoló szobor közel másfél méter magas, ami arra enged következtetni, hogy a lábaival együtt 3,5-4 méteres lenne. A szobor mellett a régészek egy szfinxet és egy szárnyas bikát ábrázoló, faragott, félkör alakú szobrot találtak.
A lelet az időszámításunk előtti 1000 és 738 közötti időszakra datálható és a mai Törökország délkeleti részén lévő Patina újhettita királyságához kapcsolják a kutatók, akik Kunulua (más néven: Kinalua) főváros fellegvárának kapujában bukkantak a leletre. A Tayinat Archaeological Project részeként régészekből álló nemzetközi csapat végzett ásatásokat a romok között.
Újhettiták néven a Hettita Birodalom i. e. 1000 körüli összeomlását követően a Földközi-tenger keleti medencéjében elhelyezkedő civilizált csoportok összességét nevezik a kutatók. A szobor faragásának idején lépett át a kis-ázsiai terület a bronzkorból a vaskorba.
A férfiszobor fehér és fekete kövekből készült berakott szemekkel és szakállal büszkélkedhet, ezenkívül félhold alakú melldíszt és oroszlánfejes karkötőt visel. A hátán hosszú felirat hirdeti Suppiluliuma, Patina királyának dicső eredményeit, aki leginkább arról ismert, hogy i. e. 858-ban seregeinek élén a szíriai erőkkel szövetségben nézett szembe az újasszírok inváziójával.
A körülbelül egy méter magasságú és 90 centiméter átmérőjű talapzaton álló oszlop valószínűleg a fallal szemben állt, és csak az eleje volt díszítve egy szárnyas bikával, amely egy szfinx társaságában volt látható.
Az ilyesféle szobrok jelenléte gyakori volt az újhettita királyi városokban, vélik a kutatók. Az újonnan felfedezett faragványok a város szívébe vezető kapukat őrizték. „Úgy hisszük, a leletek rituálisan lettek eltemetve a központi út burkolt kövezete alá” – mondta Tim Harrison, a projekt vezetője és a Torontói Egyetem régésze. A kutatások szerint a központi út és a kapu i. e. 738-ban elpusztult, amikor az asszír sereg elfoglalta az újhettita várost.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
