Dopping az olimpiákon
2012. augusztus 1. 12:43
A teljesítményfokozó szerek használatának hosszú története van az olimpiákon. Eredete az ókori játékokra vezethető vissza, amikor az olimpikonok különleges módon elkészített gyíkhúst ettek vagy furcsa főzeteket ittak, bízva abban, hogy az erejüket megnöveli.
A modern olimpiai dopping kezdetei
A modern olimpiák idejére az egyén teljesítményének kémiai úton történő fokozása igen kifinomult tudománnyá nőtte ki magát, ám az olimpiai mozgalom korai éveiben a teljesítményfokozó szerek használata majdnem olyan kezdetleges volt, mint az ókorban.
A 20. század elején számos sportoló kísérletezett azzal, hogyan tudná megsokszorozni erejét és kitartását. Az első dokumentált doppingeset az 1904-es maratoni futás győztese, az 1875-ös születésű amerikai Thomas Hicks nevéhez köthető, akinek edzője egy milligramm sztrichnint és egy kis brandyt adott az atlétának. Mivel az első milligramm nem használt, Fred Lorz edző egy újabb adagot adott a futónak, aminek az lett a következménye, hogy a célvonalon áthaladó sportoló azon nyomban összerogyott. A halálos méregből egy újabb adag valószínűleg teljesen végzett volna Hicksszel.
Thomas Hicks az 1904-es olimpián
Mivel ezek a módszerek igen extrémmé váltak, egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a sportoló teljesítményének növelése céljából bevett szerek nem csupán pozitív következményekkel járnak, hanem néhány esetben halálos kimenetelű mellékhatásokkal is számolni kell.