Így élték túl a maják a szárazságot

2012. július 18. 08:51

Az év egyharmadában egy szem eső nem esett az ősi Tikal városára, a 8. században azonban már 80 ezer ember zsúfolódott össze a ma Guatemalában található metropoliszban. A Tikalban dolgozó régészek szerint a város lakói annak köszönhették civilizációjuk ezer éven át tartó fennmaradását, hogy a víz fenntarthatóságát feltűnően sokáig biztosítani tudták.

Tikal vízszükségletét a kikövezett víztározókkal tudták garantálni, mindezt úgy, hogy az esővizet nyolc hónapon keresztül gyűjtötték – írták kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences hétfőn megjelent számában. A korai vízvezeték-rendszer végül igen hatásosnak bizonyult. „Ezek az emberek képesek voltak arra, hogy földjüket és vizüket 1500 éven keresztül, megszakítás nélkül, fenntartható módon használják” – mondta el a kutatásban részt vevő Vernon Scarborough, a Cincinnati Egyetem antropológusa. A régészek egy többszintű, zsilipekkel ellátott hatalmas gátat is találtak. Ez a maják területének legnagyobb ismert hidraulikus építménye.

Scarborough kollégáival együtt víztározókat, csatornákat és ősi zsilipeket vizsgált, amiből sikerült rekonstruálni a város technikai fejlődését. Tikal első lakói i.e. 500 körül költöztek a városba. Az első telepesek még a természetes forrásokból elégítették ki vízigényüket, de ahogy a populáció nőtt, a források egyre kevesebbnek bizonyultak. A városlakók ezért úgynevezett arroyók ásatásába fogtak, amelyeket kiköveztek, s amelyeket víztározóvá alakítottak. Ezek a tározók több ezer liternyi vizet voltak képesek tárolni; az egyik legnagyobb, a Palota Víztározója például 74,631 köbmétert.

A maják végzetét azonban mégis az időjárás kedvezőtlenné fordulása okozta – vélekednek a kutatók. Tikal virágzásának – ami 700 és 900 közé tehető – végét szintén a szárazság jelentette, amit tovább súlyosbított, hogy lakosságszám is elviselhetetlenné nőtt, ami azt jelentette, hogy már nem volt tovább fenntartható a kényes egyensúlyra épülő rendszer.