A walesiek a legősibbek a brit szigeteken
2012. június 28. 08:56
A walesi emberek igényelhetik a „legősibb brit” címet, állítják a brit szigetek genetikai térképét nemrégiben elkészítő kutatók. Az ország nyugati helyzetének és hegyeinek köszönheti, hogy közel tízezer évvel ezelőttig visszavezethető DNS-állományukat nem veszélyeztették sem az angolszászok, sem a vikingek, de még a bevándorlók beköltözése sem.
A kutatási eredmények szerint a walesiek genetikailag jelentősen eltérnek Nagy-Britannia többi területén élő társaiktól. Az Oxfordi Egyetem professzora, Peter Donnelly elmondta: Wales lakói olyan DNS-állománnyal rendelkeznek, amely visszavezethető a 10 ezer évvel ezelőtti jégkorszakig.
A projekt keretében Nagy-Britannia-szerte 2 ezer embert vizsgáltak meg. A résztvevőkön kívül a felmenőik genetikai tulajdonságát is bevonták az elemzésbe a tudósok, s a DNS-ük 500 ezer különböző pontját helyezték górcső alá.
A statisztikák összehasonlítása után egy térképet állítottak össze, mely azt mutatta ki, hogy Wales és Cornwall kilóg a sorból. „A walesiek genetikailag viszonylag elkülönülnek, s genetikai felépítésük másképp néz ki, mint Britannia többi lakójáé, sőt valójában DNS állományuk szerint Észak-Wales lakói is megkülönböztethetők a déliektől” – mondta Donelly. Bár a bevándorló csoportok az Egyesült Királyságot is elérték, azonban Wales és Cornwall területeire kevesebben érkeztek.
A tudósok szerint a walesiek genetikailag elég nagy hasonlóságot mutatnak egyrészt Írország, másrészt Franciaország lakosaival, valószínűsíthetően az utolsó jégkorszak után Britanniába vándorló ősi népesség maradványainak leszármazottai. Elképzelhető, hogy a spanyol és francia partok mentén juthattak el, majd telepedhettek le Walesben több ezer évvel ezelőtt, vélik a kutatók.
Donelly szerint Wales északi részébe az ír szigetről telepedhettek be, Dél-Walesbe pedig a kontinensről érkezhettek, hiszen ez a földrajzilag közelebb eső vidék. Ugyanakkor hozzátette: „nincs még a kezünkben történelmi bizonyíték a genetikai adatok alátámasztására.”
Ha a vidék földrajzát nézzük, még valószínűbbnek ítélhetjük, hogy Wales tudta megőrizni leginkább az ősi DNS-t. A szigeten való nyugati elhelyezkedése és a hegyvidéki jellege miatt sem a római uralom után beözönlő, Közép- és Kelet-Angliát megszálló angolszászok, sem a 900 körül érkező vikingek nem mentek el ilyen messzire.
A professzor szerint a Nagy-Britannia középső és déli részén élő mai lakosok nagy genetikai hasonlóságot mutatnak a mai dánokkal és németekkel. Továbbá az előbb említett hegyek a Nagy-Britannián belüli migrációt is minimalizálták, és ez az elzártság segített az ősi DNS megőrzésében.
Érdekességként a professzor hozzátette: „Skócia legkülső szélein, főként az Orkney-szigeteken élők a norvégokkal mutatnak genetikai hasonlóságot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
