Vietnam öröksége - Irak árnyéka
2012. június 27. 17:44 Fodor Szilvia
Amikor Thomas Paine 1776-ban, a függetlenségi háború idején politikai röpiratában azon katonákat dicsőítette, akik a zord tél ellenére kitartottak és kiálltak az amerikai nemzetért, hamar híressé vált a „Winter Soldier” (téli katona) kifejezés. Paine szerint a „nyári katona” és a „napsütésben élő hazafi” nem igazi nemzeti hős, mert könnyen feladja a harcot. Mára azonban a „Winter Soldier” kifejezés új értelmet nyert. Ma azokat az amerikai katonákat értjük alatta, akik nemzetük védelmében idegen földön vívtak háborúkat, de idővel arra ébredtek, hogy a cél már nemcsak a győzelem, hanem az ellenfél teljes megsemmisítése, akár ártatlan emberek kínzása és meggyilkolása árán is.
Ők azok a Vietnamból, valamint Irakból és Afganisztánból hazatért háborús veteránok, akik bátran kiálltak a nyilvánosság elé, hogy először 1971-ben, majd 2008-ban megrendezzék az úgy nevezett „Winter Soldier Investigation”-t, ahol nyíltan beszéltek azokról a háborús bűnökről, amelyeknek részben szemtanúi, részben elkövetői voltak.
Az 1971. január 31-én Detroitban megnyitott Winter Soldier Investigation-t a „Vietnami veteránok a háború ellen” (Vietnam Veterans Against the War, VVAW) nevű szervezet rendezte meg. Az esemény egy háborús veterán nyitóbeszédével kezdődött, aki, miután Paine-t idézte, párhuzamot vont 1776 és 1971 között, majd így folytatta: „Hazánkat ma nem a britek, de még csak nem is a kommunizmus fenyegeti. Népünket és a nemzeti összefogást mi magunk, az általunk elkövetett bűnök gyengítik meg, ezáltal kettéoszlik az ország azokra, akik szemet hunynak ezen rémtettek fölött, és akik megpróbálnak mindezzel szembeszállni.”
A rendezvény három napig tartott. Ez idő alatt a háborús veteránok több különböző témakörben tanúskodhattak. Így bemutathatták harci egységüket és ismertethették véleményüket különböző fontos kérdésekkel kapcsolatban: ezáltal a nyilvánosság átfogó képet kaphatott a vietnami háborús politikáról. A veteránok vallomásaiból kiderült, hogy a kiképzés során arra tanították őket, hogy gyűlöljék a vietnamiakat, mivel ők alsóbbrendűnek számítanak a fehéreknél. Mi több, az egyik résztvevő, Scott Camil a következőt mondta: „Nem úgy tekintettünk a vietnamiakra, mint emberi lényekre. Minket úgy képeztek ki, hogy bármi, amit csinálunk, azt a hazánkért tesszük, és ez így van rendjén.”
Camil vallomásából az is kiderült, hogy az amerikai katonákat többnyire nem érdekelte, ha civileket öltek meg. „Minden halott vietkongnak számított. És ha megkérdezték, hogy honnan tudjuk, hogy valaki valóban vietkong-e, csak ennyit mondtunk: »Mert halott« – és ez elegendő magyarázat volt.” A Winter Soldier Investigation során ezen kívül sok szó esett tiltott fegyverhasználatról, továbbá hadifoglyok és nők kínzásáról is. Mivel 1949-ben az Amerikai Egyesült Államok aláírta a hadifoglyok, civilek és sebesültek jogainak védelméről szóló genfi egyezményt, az amerikaiak által elkövetett tettek a nemzetközi jog értelmében háborús bűnnek számítanak.
A Winter Soldier Investigation kiváló lehetőség volt a háború borzalmainak széles nyilvánosság előtti bemutatására, mivel a katonák szerint az amerikai média nem adott hiteles képet a vietnami konfliktusról. Mindazonáltal az esemény nem keltett nagy visszhangot, ugyanis, mint kiderült, a sajtó mindent megtett azért, hogy a veteránok tanúvallomása legfeljebb csak részletekben jelenjen meg az újságok hasábjain. A látszólagos érdektelenség elsődleges oka az volt, hogy a My Lai-i mészárlás (1968) ügye óta az amerikai sajtóban folyamatosan jelentek meg ehhez hasonló információk, miközben a Fehér Ház azt próbálta elérni, hogy a hadseregről csak jót írjanak. Az első Winter Soldier-vizsgálatot az egy évvel később megjelent, a veteránok beszámolóit megelevenítő Winter Soldier című dokumentumfilm, a témában üzemeltetett honlap, valamint a 2008-ban megrendezett hasonló esemény emelte be az amerikai emlékezetbe.
Fodor Szilvia teljes cikkét a Múlt-kor 2012. nyári számában olvashatják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
