Londoni olimpia másodszor - 1948
2012. június 18. 16:30 MTI
A fekvő ellenfélből nem lett győztes
Másik nehézatlétikai sikerágazatunkban, az ökölvívásban is kiemelkedő állomásnak bizonyult a brit főváros. Merthogy ketten is nyertek a mieink közül: egyfelől a védekezni nemigen tudó, ezért aztán minden meccsét parádésan végigtámadó 54 kilós Csík Tibor harmatsúlyban "pofozta le" minden riválisát, aki csak elébe került a ringben, másfelől Papp László kezdte meg nagy ívű karrierjét londoni sikerével. A később a profik között is remeklő bokszzseni a középsúlyban, vagyis a 73 kilósok között vágott rendet, három olimpiai aranya közül az elsőt begyűjtve 1948-ban.
A dicséret azért jár ki kettejüknek külön is, mivel az ökölvívásban a pontozói elfogultság (már akkor is) érvényre jutott. Olyannyira, hogy a hazaiakat olykor egészen arcátlanul segítő ítészseregnek - a nyolcvanvalahány pontozónak és ringbírónak - mintegy háromnegyedét (!) ki kellett zárni a nyilvánvaló részrehajlás miatt. Meglehet, innen datálódik Papp Laci egyik híressé nemesült, és megannyi kiütésre alapozott mondása, amely szerint "fekvő ellenfelet még soha nem hoztak ki győztesnek" Ő éppenséggel ezt a tételt egy angol, tehát hazai bokszoló példáján illusztrálta, aki az aranycsatában kis túlzással többet volt padlón, mint álló helyzetben.
Takács Károly sportlövészetben alkotott maradandót: az ötalakos gyorspisztolyos számban végzett az élen úgy, hogy ekkor már bal kézzel lőtt. Tudniillik tíz évvel korábban egy hadgyakorlaton felrobbanó gránát leszakított a jobb kézfejét. Ezek után tanult meg a másik kezével lőni, és lett belőle Londonban olimpiai bajnok. Hogy aztán ötkarikás sikerét 1952-ben, Helsinkiben megismételje, de ez már egy másik történet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
