A történelem segíthet a görög válság megoldásában

2012. május 29. 12:31

Firenzében született meg az a döntés, hogy Görögországot felfüggesztik a közös valuta használatát illetően, miután kiderült, hogy Athén krónikus gazdasági gyengesége idején ismét az államháztartásával babrált, aminek következtében elvesztette még megmaradt hitelességét a nemzetközi színtéren. Akár 2012-ből is származhatnának a fenti sorok, de mindez 1908-ban történt. Arany pénzérméinek lerontása után, Görögország elhagyta a Latin Monetáris Uniót, amelynek alapító tagjai közé tartozott Franciaország, Olaszország, Belgium és Svájc. Több mint egy évszázaddal később a történelem megismételheti önmagát, jóllehet jelentősen más körülmények között.

Ha Görögország átvészeli a jelenlegi politikai-gazdasági válságot és az euróövezetben marad – Németország újjáegyesülésének esete alapján –, a konszolidáció nem évekbe, hanem évtizedekbe is telhet. Az egykori Kelet-Németországhoz hasonlóan a modern Hellász bénító versenyképességi deficittől szenved az euró fogságában. Egykor a kelet-németek fizették ki a munkaerő-piaci értékkülönbözetet a nyugati márkában, amit nem a keleti, hanem a nyugati termelékenységi szinten mértek. Az 1990-es újraegyesítés utáni első öt évben 14 ezer vállalat zárta be kapuit, s közel négymillió munkahely szűnt meg. A munkanélküliség végül 2005-ben elérte és meg is haladta a 20 százalékot.

A berlini fal 1989-es leomlása óta a 16 millió kelet-német közül kétmillióan költöztek át a nyugati országrészbe. A régóta tartó munkanélküliség és a bérek csökkenése az idegengyűlöletet gerjesztő politikai pártok és a Baloldali Párt megerősödéséhez vezetett; az utóbbi az egykori kelet-német kommunista pártból alakult, s reményei szerint már 2013-ra kormányt alakíthat. Több mint két évtizeddel később az életszínvonal már emelkedésnek indult, habár a munkanélküliség aránya még mindig kétszer nagyobb a keleti országrészen, mint a volt NSZK területén.

„Ha Európa azt teszi Görögországért és a többi, Európa perifériáján elhelyezkedő országaiért, amit Nyugat-Németország tett Keletért, akkor azt nem ússza meg olcsón, sem gazdaságilag, sem politikailag” – nyilatkozta egy magas rangú európai diplomata, aki a kérdés érzékenységére való tekintettel névtelenséget kért. Azonban, ha mindez nem történik meg, tette hozzá a diplomata, a költségek hihetetlen magasságokba emelkedhetnek, s elkerülhetetlenek lesznek a további negatív következmények, például a gazdaságot megroppantó tőkekiáramlás.

Amikor az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban összeomlott – ami meglehetősen nagyfokú rokonságot mutathatna az euróövezet esetleges felbomlásával – a régióban létrejövő új kormányok saját nemzeti valutájukat egyszerűen az osztrák-magyar korona lepecsételésével hozták létre, az országhatárokon járőröző fegyveres katonák pedig megakadályozták a különböző pecsétekkel ellátott koronák országba történő be-, illetve kijutását. A hatalmon lévők úgy vélték, hogy az a legerősebb valuta, amelyik a legértékesebb bélyegzővel van ellátva.

2012-ben az euró-drachma átváltás már elektronikusan zajlana, a bankok ideiglenesen bezárnának, befagyasztanák az országból kifelé történő online utalásokat, ugyanakkor a határokat is le kellene zárniuk, hogy megakadályozzák a leértékelt euró Görögországból való kicsempészését. „Az Egyesült Államok 1933-as aranysztenderdre váltása és az argentin dollár 2001-es leértékelése tanulságként szolgálhat” – mondta Nouriel Roubini, a New York-i Egyetem közgazdaságtan professzora, majd hozzátette: „Görögország euróban levő adósságait – az államit és a magánt egyaránt – ’drachmatizálni’ kellene.”

Nincs tökéletes történelmi példa, amely megmutatja a kiutat a jelenlegi válságból, azonban egy dolog újra és újra megjelenik: egy olyan politikai unió nélkül, amely lehetővé teszi a költségvetési újraelosztást és egy bizonyos fokú gazdasági konvergenciát, a valutaegyesítések és -váltások általában kudarcot vallanak.