Folyik a titkolózás a Disznó-öböl körül
2012. május 21. 14:23
Egy amerikai bíró úgy határozott, hogy az amerikai hírszerzés sikertelenül végződött 1961-es kubai puccskísérlete, a disznó-öbölbeli akcióra vonatkozó feljegyzés utolsó fejezetét továbbra sem lehet nyilvánosságra hozni. A Nemzetbiztonsági Levéltár korábban pert indított, a történészek háborognak, de a közlésre még várni kell.
A szövetségi bíró döntése értelmében a Fidel Castro kubai forradalmár hatalmának megdöntésére irányuló akciót tárgyaló CIA-dokumentumok – amelyek harminc évvel ezelőtt, s húsz évvel az események után születtek – titkosságát továbbra sem lehet feloldani. Gladys Kessler amerikai bíró kedden ismertetett véleménye szerint a CIA Official History of the Bay of Pigs című munkájának ötödik kötete egy olyan vázlat volt, amelynek végső publikálását megtiltották, s ez a tiltás a Freedom of Information Act értelmében jogos kivételnek számított.
A washingtoni Nemzetbiztonsági Levéltár pert indított annak érdekében, hogy az öt kötetből álló munka minden egyes darabja ismertté váljon, miután a korábbi, erre irányuló próbálkozások rendre sikertelennek bizonyultak. Az első, a második és a negyedik kötetet tavaly áprilisban közölték. A harmadik titkosságát még 1998-ban oldották fel, de ezt a kutatók addig nem tudták, mígnem egy a Villanova Egyetemen dolgozó történész 2005-ben megtalálta a kötetet a National Archives Kennedy Assassination Records Collection-ben. Az ötödik kötetben az 1997-ben elhunyt, a hírszerzés történetét kutató történész, Jack Pfeiffer kétségbe vonja azt az állítást, amely szerint a disznó-öbölbeli kudarc elsősorban a CIA számlájára írható.
Az 1961 áprilisában történt események felelősségének megállapítása régóta vita tárgya az Egyesült Államokban. A CIA főfelügyelőjének jelentése szerint a kudarcot a rossz hírszerzés, a gyenge tervezés, az elégtelen felszerelés okozta, valamint az, hogy nem sikerült erről John F. Kennedy amerikai elnököt tájékoztatni. Pfeiffer ezzel szemben a blamáért kizárólag a Fehér Házat okolja.
A támadás és a kudarc
A Központi Hírszerző Hivatal (CIA) Guatemalában 1500 kubai emigránst fegyverzett fel és képzett ki. 1961. április 15-én hat kiszolgált, kubai felségjellel ellátott B-26-os amerikai gép Nicaraguából indulva bombázta Kuba városait és repülőtereit. Két nappal később, április 17-én az emigránsok partra szálltak a sziget déli partján, a Zapata-mocsár nehezen védhető vidékén fekvő Cochinos-(Disznó)-öbölnél, 160 kilométerre Havannától. A támadás két ponton, az elkeskenyedő öböl belső végén és a bejárat keleti partjainál indult.
Az invázió szervezői által kidolgozott változatok közül a legrosszabb esélyeket felvázoló is azzal számolt, hogy egy tekintélyes csoportnak sikerül elérnie a közeli Escambray-hegységet, ahol védelmi pozíciót alakíthatnak ki és segítségért folyamodhatnak az Egyesült Államokhoz. Abban is bíztak – mint kiderült, hiába –, hogy a lakosság a partraszállók mellé áll és Castro-ellenes felkelések robbannak ki.
Az intervenció gyorsan és látványosan kudarcba fulladt: Kennedy amerikai elnök a bombázásokat követő nemzetközi tiltakozás miatt leállíttatta a légi támogatást, így a kubai légierő elpusztította az utánpótlást szállító hajókat. A szovjet harckocsikkal és csehszlovák könnyűfegyverekkel felszerelt kubai hadsereg három nap alatt megsemmisítette az expedíciós erőket, amelynek tagjai közül 120 meghalt, a többiek csaknem valamennyien fogságba estek. Fidel Castro kormánya április 20-án bejelentette a támadás leverését.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
