Újkori öngyilkosságok dán módra
2012. április 3. 12:18
A 18. századi Dániában azok, akik az öngyilkosság gondolatával játszottak, inkább mást öltek meg, elkerülendő, hogy ezzel a lelkük a pokolra kerüljön. A gyakorlat még ma is ismert, főleg az Egyesült Államokban élnek vele, de már jóval kevesebben.
Tyge Krogh, a Dán Állami Levéltár kutatója A Lutheran Plague – Murdering to Die in the Eighteenth Century című könyvében a dán történelem eddig igen kevéssé kutatott fejezetét dolgozta fel.
Luther a hibás?
A 18. században élt dánok sokkalta vallásosabbak voltak, mint a ma élők. A protestáns egyház tanítása szerint az, aki öngyilkosságot követ el, pokolra jut; ha viszont a gyilkosság miatt halálra ítélt kivégzése előtt megbánja bűnét, feloldozást kap.
A 18. században élt istenfélő dánok a fonák helyzetet könnyen kijátszották: az egyház tanítása szerint ugyanis az örök kárhozat jutott osztályrészül az öngyilkosoknak, ha viszont az illető meggyilkolt valakit, de a halála előtt megbánta bűneit, akkor a mennybe mehetett.
Az evangélikus többségű észak-európai országokban rendkívüli mértékben terjedtek az ilyen célzattal elkövetett gyilkosságok. A dán igazságszolgáltatás hamarosan rájött a helyzet tarthatatlanságára, ezért ha például a gyilkos katona volt, a kivégzés előtt különös kegyetlenséggel (kerékkel törték össze a csontjait) emlékeztették tette súlyosságára.
Krogh kutatásából kiderült, hogy még ez sem riasztotta el azokat, akik a gyors halál mellett döntöttek. A gyilkosok örültek, s nyugodtan várták azt a pillanatot, amikor átadhatták lelküket a Teremtőnek. Dániának egyszerűen nem volt más választása, eltörölte a halálbüntetést, amit később több ország, így Poroszország követett.
Sokan azt gondolják, hogy a gyakorlat kizárólag a múlt egyik elfeledett öröksége. A helyzet azonban bonyolultabb – így Krogh. Ma is ismert gyakorlat az Egyesült Államokban, hogy valaki csak azért gyilkol ártatlan embereket, hogy kivégezzék, s tettét megbánva feloldozást nyerjen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
