A görbe vasutak világa - A gyöngyösi vasútügy
2012. március 13. 16:24 Horváth László
A panama veszélye
Gyöngyös város mégis veszélyt szimatolt. Gróf Forgách Antal 1867. október 14-én bizalmasan értesítette a város polgármesterét, hogy Fakk Oszkár miniszteri osztálytanácsos és főmérnök a közeljövőben kiszáll a „Hatvan-Miskolczi vasutat megtekintendő". A gróf ezen tettét sok minden motiválhatta. Mint „muszkavezető", Alfred Windischgratz kinevezése alapján volt Heves vármegyében királyi biztos 1849-ben, majd egy ideig a kassai kerület főispánja, sőt 1861-től 1864-ig Magyarország kancellárja is. Tehát elméletileg ezekből az évekből is származhatott a Gyöngyös iránti jóindulata. Valószínűbb azonban, hogy mint Deák-párti képviselő Tisza Kálmánnak és baráti körének kívánt az orra alá borsot törni „súgásával". Merthogy szerinte — egy generációval későbbi szóhasználattal élve— „panama" készült.
Gyöngyös város és a polgármester kampányba kezdett. Minden felső kapcsolatot, a térség országgyűlési képviselőit, miniszteriális embereit igyekeztek megnyerni az ügynek. Még annak a Visontai Kovách Lászlónak is írt levelet a polgármester, aki pedig épp az ellentábor hangadója volt, és úgy is mint a patai kerület országgyűlési képviselője, úgy is mint az „Országgyűlés Háznagya", úgy is mint Tisza Kálmán kártyapartnere, több lehetőséggel rendelkezett az ügy befolyásolására. Márpedig neki a birtoka véletlenül egy kis faluban, Vámosgyörkön volt.
1867. október 26-án megérkezett Gyöngyösre a Fakk Oszkár vezette bizottság. Már Hatvanban fogadta őt Gyöngyös város kilenctagú küldöttsége. Az egész nyomvonalat bejárva, azon a ponton állapodtak meg, ahol majd a gyöngyösi „indóház" fog állni Halász és Püspöki között. Fakk tanácsos úr itt jelentette ki, hogy „Gyöngyös városának érdekeit nem lehet és nem szabad mellőzni, 's a kormánynak feladata leend illy kereskedelmi város igényeit szem előtt tartva eljárását oda irányozni, hogy az építendő vas út által ezen város felvirágzásában ne csak ne gátoltassék, de sőtt annak mi előbbi elérésében a lehetőségig elősegíttessék..."
Ezek után még furcsább, hogy mire Fakk úrnak meg kell tennie a jelentését, már kivihetetlennek látta a Gyöngyösre vezető vasút megépítését, mivel a város „völgykatlanban fekszik". Később persze kisült, „hogy Gyöngyös azért fekszik völgykatlanban, mert Fakk tanácsos Visontai Kovács László úrnak annyiban akar egy kissé kedveskedni, hogy a vasútvonalat a Gyöngyös alatt egy órányira fekvő Vámos Györknek vezessék. Szép dolog a barátság, de midőn országos érdek kerül szőnyegre, ahhoz mi is hozzá szólunk, sőt Kovách László úr felől még azt is feltesszük, hogy ily barátságot, hol az ország érdeke kívánja tőle, köszönet mellett visszautasítja".
Érthető volt Főkövi Antal polgármester és az egész város felháborodása és indokolható a témára vonatkozó sok-sok újságcikk és levelezés. De ezekből vas út nem született, csak jó pár peres ügy a Pesti Esküdtszéknél. Annyi foganatja ugyan lett a dolognak, hogy — talán „kárpótlásul" — egy öszvér megoldást alkottak meg a tervasztalon. E szerint a fővonal Vámosgyörkön át halad, de onnan építenek egy szárnyvonalat Gyöngyösre. Így aztán van is a városnak vasútja, meg nincs is! 1870. január 9-én indult el az első szerelvény Hatvanból Miskolcra az elkészült pályán, és két hónap múlva, március 16-án ehhez csatlakozott a Vámosgyörk-Gyöngyös szárnyvonal. Hát nagy nehezen csak leküzdötték a leküzdhetetlen terepakadályokat!
Nyilván Fakk Oszkár csak jelentéktelen szereplője és elszenvedője volt ennek a manipulációnak. A végső döntés magasabb helyen született. Az évszázados gyöngyösi adoma szerint a kártyaasztalnál, ahol a vámosgyörki földbirtokos egy izgalmas kártyacsata közepette Tisza Kálmántól „elnyerte" a fővonalat. Ez a mozzanat a világirodalmat is nagyban gazdagítaná, mivel ott feleséget, birtokot vagy maximum tisztiszolgát szokás kártyában nyerni. De hogy egész vasúti fővonalat...?!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
