Sporttudósok vizsgálják VIII. Henrik íjászait
2012. március 22. 14:23
VIII. Henrik angol király hadihajójáról, a Mary Rose-ról származó csontvázakat vizsgálnak tudósok, hogy többet tudjanak meg az 1500-as években élt harcosok életstílusáról és egészségügyi állapotáról.
A Swansea Egyetem sporttudósai ezzel azt remélik, hogy még többet megtudhatnak a 16. századi angol íjászok testfelépítéséről. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, vajon milyen károkat okozhatott testükben a nehéz angol íj használata. A dokumentumok szerint több íjász is volt a fedélzeten, amikor a Mary Rose 1545-ben egy francia támadás következtében elsüllyedt. A hajó, amely ma a Portsmouthi Múzeumban található, 92 többé-kevésbé teljes csontvázat őrzött meg a legénység tagjai közül.
Nick Owen, az egyetem sport és testmozgás témakörrel foglalkozó kutatója szerint „mindez egyedülálló lehetőséget biztosít számunkra, hogy tanulmányozzuk az ilyen tevékenységekkel kapcsolatos változásokat, torzulásokat az emberi csontvázakban.” A walesi és dél-nyugat angliai íjászok speciális technikát sajátítottak el a rendkívül erős, hosszú íjak kezelésére. „Néhány íj felajzására és használatára egy életre szóló képzés, hatalmas erő és technika volt szükséges, hiszen az íjásznak közel 90 kilogramm felemelésével megfelelő erőt kellett kifejtenie egy nyílvessző kilövésénél” – mondta, majd hozzátette: „a Tudor-kor elit sportolóinak tűzereje akár percenként 12-13 nyílvessző is lehetett.”
A kutatók által megvizsgált csontvázak legtöbbjének az egyik alkarja és könyöke átlagban 48 százalékkal nagyobb, mint a másik, ami a hihetetlen erőfeszítéseknek köszönhető. Alexandra Hildred, a Mary Rose-t vizsgáló csapat kurátora elmondta, a Tudor korban követelmény volt, hogy a férfiak fiatal koruktól kezdve rendszeresen gyakorolják az íjászat mesterségét. „Sok csontvázban kimutatható az ismétlődő megerőltetések nyomai a vállakban, illetve a gerinc alsó részén. Minden valószínűség szerint a nehéz, hosszú íjak rendszeres kezelése okozhatta az elváltozásokat” – mondta.
A biomechanikai elemzések segítségével háromdimenziós virtuális képet alkotnak a csontokról, amivel a maradványok károsodását mérik. A munka végleges eredménye nyárra várható, amely fontos részét fogja képezni az ősszel megnyíló múzeum kiállítási anyagának.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
