Amerika választ: nyerhet-e egy mormon?
2012. március 11. 14:58
Ma már igen, de az amerikai történelem azt mutatja, hogy ez a 19. században messze nem volt ilyen természetes.
Mormonok és politika
A mormon egyház – noha híveit minduntalan arra buzdítja, hogy legyenek politikailag aktívak – nyíltan soha nem állt ki egyetlen politikai párt mellett sem, s természetesen azt is megtiltotta, hogy templomokat vagy névjegyzéket kampánycélokra használjanak fel. Erkölcsi kérdésekben ugyan többször is megnyilvánult, de azt soha nem olyan formában tette, hogy azt össze lehetett volna kötni valamelyik nagy politikai párt programjával. Az azonban vitán felül áll, hogy az Egyesült Államokban élő mormonok többsége a republikánus párttal szimpatizál, igaz, a pártválasztás személyes döntésen nyugszik – hangsúlyozzák a mormonok –, abba az egyháznak semmiféle beleszólása nincs.
A 19. században Utah lakosait inkább a helyi, mintsem a nemzeti pártok osztották több táborra. Az északi állam politikai palettáját két helyi párt dominálta: a Mormon Néppárt és az Idegen Liberális Párt. Ha viszont a nemzeti kérdések kerültek napirendre, akkor az egyház hívei a demokraták mögé sorakoztak fel, mivel a republikánusok nyíltan elutasították Utah államiságát. (Utah 1896-ban lett az Egyesült Államok 45. állama.) Azért, hogy megnyerjék a szenátus jóindulatát az államiság garantálásához, Utahnak úgymond "normalizálni" kellett kapcsolatait a politikai csoportokkal. Az egyház ezért kénytelen volt felosztani a Mormon Néppártot, de már ekkor félt, hogy a hívek demokrata kötődését nem fogják jó szemmel nézni a republikánus szenátorok. John Henry Smith apostol a kongregáció legnagyobb megdöbbenésére azt mondta: igenis elképzelhető, hogy egy hívő republikánus legyen. 1893-ban az egyház pedig nyíltan arra szólított fel néhány családot, hogy szavazzanak a republikánusokra; ez ma már szinte teljesen elképzelhetetlen lenne.
A mormonok a század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdtek tömegesen elfordulni a demokratáktól, amikor a párt egyre több morális kérdésben is úgy nyilatkozott meg, amely nyíltan szembement az egyház tanításával. Ezt a váltást gyorsította fel Ezra Taft Benson, az Eisenhower-adminisztráció földművelésügyi miniszter: az ő ultrakonzervatív nézetei a kommunisták terjeszkedéséről kétségkívül nagyon sok hívőt terelt a republikánusok karámjába. A pártsemlegességét később úton-útfélen hangoztatták, 1998-ban a Salt Lake Tribune című lapnak adott interjújában Marlin K. Jensen tett emellett hitet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
