A vikingektől tanulhatnak a klímakutatók

2012. február 23. 08:56

A klímakutatók régóta vizsgálják a grönlandi, az izlandi és az Atlanti-óceán északi részén található egykori viking telepek régészeti maradványait. Különösen az érdekli őket, hogy a kis jégkorszak idején hogyan sikerült az északi harcosoknak megbirkózniuk a szélsőséges hőmérséklet-ingadozással, a gazdaságban, a kereskedelemben és a technológiában bekövetkezett változásokkal. Úgy tartják, hogy vikingek tapasztalatai irányt mutathat a modern társadalmaknak, amelyek szintén a globális felmelegedés áldozatai.

A középkori Izland alkalmazkodott a kontinentális Európán végigsöprő gazdasági változásokhoz, hallal és gyapjúval kereskedett, s mindent megtettek azért, hogy fenntartható társadalmat hozzanak létre. Grönlandon azonban maradtak a jól bevált, hagyományos viking módszereknél, s inkább rozmáragyarral kereskedtek.

A Grönlandon élő északiak társadalmának csillaga hamarosan leáldozott, pedig igyekeztek alkalmazkodni a 15. században végbemenő gazdasági változásokhoz és még kulturális kapcsolatot is létesítettek az inuitokkal. Az Íslendingabók (Az izlandiak könyve) című műből tudjuk, hogy Vörös Erik is a fenntartható társadalomban és a letelepedésben gondolkodott, de a hangsúly fokozatosan áttevődött a portyázó életmódra, amelynek egyik pillérjét a rozmáragyar jelentette. Ez a fajta rablógazdálkodás azonban igen sérülékenynek tetszett, nem is igazán a klímaváltozás miatt, sokkal inkább a külső nyomások következtében vált elviselhetetlenné.

Az északi emberek bukása nem csupán a kemény időjárási körülményekhez való alkalmazkodás elmulasztásának számlájára írható, elsősorban külső hatásoknak tudható be: ilyen a gazdasági változások számukra kedvezőtlen alakulása (a kereskedelem súlypontjának áthelyeződése Északról a Mediterráneumra, valamint az elefántcsont megjelenése az európai piacon), illetve a lakosságszám drasztikus csökkenése – állítja Andrew Dugmore, az Edinburghi Egyetem professzora.