Egy állambiztonsági művelet anatómiája: Mindszenty bíboros megfigyelése
2011. október 24. 12:23
Vörös Géza a Betekintő oldalán megjelent tanulmányában Mindszenty József 1945 és 1948 közötti megfigyelését vizsgálta. A dolgozatból kiderül, hogy a formálódó állambiztonság milyen módszerekkel félemlítette meg áldozatait és hogyan készítette elő a koncepciós pereket.
A rendelkezésre álló források szerint az 1945 októberében érseki székébe beiktatott Mindszentyről már a kezdetektől fogva információt gyűjtött az állambiztonság, viszont a bíboros-prímás személyi dossziéját csak 1947. június 10-én nyitották meg. A Vörös által áttekintett feljegyzésekből kiderül, hogy az állambiztonság az első szakaszban minden, Mindszentyre vonatkozó információt összegyűjtött, a hálózati jelentésektől kezdve egészen a gimnáziumi eredményekig. A szerző szerint Mindszenty főképp választási körlevelének köszönhetően került az államvédelem látókörébe, ugyanis a pártvezetés meglátása szerint az 1945. október 18-án kiadott körlevél szerepet játszhatott a kommunisták gyenge választási szereplésében.
A politikai rendőrség több kísérletet tett arra, hogy a főpap esztergomi palotájába is „bejusson”, ámde ezt megnehezítette az a tény, hogy Mindszenty beiktatása után – kevés kivételtől eltekintve – a palota teljes személyzetét lecseréltette. A Vörös által felvázolt folyamatból kirajzolódik az államvédelem korabeli működése. Az ÁVH igyekezett minél több, a per elindítására alkalmas adatot összeszedni. Ezeket az információkat, melyeket Péter Gábor már tavasszal elégségesnek ítélt a perindításhoz, 1948. május 13-án továbbította az állambiztonsági vezető Rákosi Mátyásnak. S mivel az összegyűjtött anyag Rákosi Mátyás szerint nem volt elegendő, folytatták a főpap megfigyelését. Később a nyári és őszi adatokkal kiegészített, Tihanyi János államvédelmi tiszt által jegyzett jelentést már elegendő információnak találták.
Vörös tanulmányában kiválóan szemlélteti, hogy miképpen vált egyre szorosabbá az állambiztonság gyűrűje Mindszenty körül. 1948 novemberében az ÁVO szorosabb ellenőrzés alá vonta a püspöki rezidenciát, így a látogatók csak előzetes igazoltatás árán juthattak be az épületbe. Decemberben már egy melegedő bódét állítottak fel a megfigyelésben részt vevő állomány számára. Noha Rákosi későbbi emlékirataiban elítélte a megfigyelés tényét egyértelműsítő „zöldségessátrat”, Vörös szerint a nyílt megfigyelés az állambiztonsági módszerek része volt. Az ÁVH ezentúl a küldeményeket is felbontotta és ellenőrizte, amiről a palotában élő megfigyeltek is tudtak.
Vörös tanulmányában felidézi azt, hogy miképpen próbálta az állambiztonság – nagyobbrészt sikeresen – beszervezni a püspök környezetét. A szerző által bemutatott állambiztonsági eljárás 1948 decemberére ért az utolsó szakaszába. 1948. december 23-án házkutatást tartottak az érseki palotában, végül 1948. december 26-án letartóztatták a prímást. Mindszentyt 1949. február 8-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték egy koncepciós per keretében. Az áttekintett forrásokból kiderül, hogy a hatalom nemcsak a prímástól, hanem annak családjától és híveitől is félt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
