A csaló, aki diplomáciai botrányt kavart

2011. szeptember 14. 09:43

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Okmánytára (Z 41) tartalmaz minden jelentősebb üzletkötést, hitelnyújtást, valamint az Ipari Titkárság megszervezése előtti időszakban a bank érdekkörébe tartozott vállalatok iratait is. Ezek között előfordulnak olyan akták is, amelyek egy-egy peres üggyel, esetleg a büntetőjog hatálya alá tartozó cselekménnyel foglalkozik. Ilyen például az 5569. számú akta, amelyből egy csalás folyamata bontakozik ki.

1925. január 16-án a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban egy Georges Deve nevű francia állampolgár megjelent Fellner Henrik igazgató úrnál. A francia előadta, hogy üzleti ügyben van Magyarországon, faüzletekkel foglalkozik és 60 ezer francia frankot fog a banknál magyar korona ellenében eladni. Nála volt Raoul Chélardnak, a francia követség kereskedelmi attaséjának névjegye, ráírva Fellner neve. Egyelőre – úgymond – „sürgős szüksége van 24 millió magyar koronára", ezért a bemutatott névjegyre hivatkozva kérte az összeg annak ellenében való kifizetését, hogy ő aznap a francia bankösszeköttetése révén már 16 ezer frankot megtérített a banknak.

Fellner felvilágosította Deve urat, hogy bizalmi alapon csak abban az esetben áll módjában a frank beérkezése előtt az ellenérték egy részét kifizetni, ha ő a francia követségtől megfelelő ajánlólevelet hoz.

Másnap Georges Deve újra jelentkezett Fellner Henriknél a kért ajánlólevéllel, melyben a francia követség biztosítja, hogy Deve urat személyesen ismerik és jó információval szolgálnak róla. Ezen hivatalos információ alapján Fellner igazgató kifizette a francia ügyfélnek a kért 24 milliót, ő pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által elküldött egy levelet a Comptoniának – Comptoire National D`Escompt de Paris – , amelyben kérte a francia bankot, hogy számlája terhére 16 ezer frankot utaljanak át a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank javára.

Január 19-én Deve egy ajánlott levelet küldött Fellner Henrik címére, amelyben közölte vele, hogy aznap egy Milkó Márk nevű úr fog nála jelentkezni, és felkérte, hogy a nevezett Milkónak az ő terhére további 5500 franknak az ellenértékét fizessék ki. Milkó valóban jelentkezett aznap, de Fellner igazgató megtagadta a kért összeg kifizetését, és kérte, hogy küldje be hozzá Deve urat. Az igazgató az aktához csatolt jegyzetében azt írta, hogy egyszer már honorált bizalmi alapon, de „második esetben bármiféle regardból nincs ok erre." Milkó távozása után nem sokkal megjelent Fellnernél a francia követség egyik munkatársa egy levéllel, melyben a követség közli a bankkal, hogy a Georges Deve nevére kiadott ajánlólevél tévedésen alapszik, és kérik azt semmisnek tekinteni.

Innen felgyorsultak az események. Fellner Henrik azonnal elment a francia követségre Chélard úrhoz, és tőle azt a felvilágosítást kapta, hogy Deve őt félrevezette, de belátja, hogy hibát követtek el. Fellner igazgató ezután intézkedett a rendőrségnél, hogy a csaló esetleges elutazását akadályozzák meg. Georges Deve már délben telefonált is, hogy miért nem lett kifizetve Milkó. Az igazgató nem felfedve az értesüléseit, bekérette magához a franciát, aki este nyolc órakor meg is jelent a bankban. Közben detektíveket hívtak arra az esetre, ha Deve nem akarna együttműködni. Miután közölték vele a francia követség intézkedését és a csalás gyanúját, ő tiltakozott az eljárás ellen, de a felvett 24 millióról nem tudott elszámolni. Kérte, hogy sürgönyözhessen a Comptoniának, ahol igazolhatnák, hogy ő ott „aktív saldóval" rendelkezik. Fellner igazgató ezt engedélyezte, de amíg a válasz nem érkezik meg Párizsból, az útlevelét a bankban kellett hagynia. Ezzel elejét vették annak, hogy „a francia követséggel karöltve szigorúbb eszközökhöz kelljen folyamodni." Távozása után a detektív-főfelügyelő rendelkezett Deve megfigyeléséről.

Január 21-én meg is érkezett a francia pénzintézet levele, amelyben tudatják, hogy Georges Deve ismeretlen körükben. Másnap távirat érkezett Danzigból (Gdansk, Lengyelország), a Dresdner Banktól, miszerint a megadott címen nem ismernek Deve nevű személyt. Önmagában ez a két információ is elég lenne egy esetleges letartóztatáshoz, de Chélard úr a francia követségről ettől függetlenül külön kéri a csaló őrizetbe vételét. Ennek megtörténtét egy január 26-án keltezett levélből tudjuk.

A francia követség igyekezett elfedni baklövését, ezért dr. Polgár Imre ügyvéd január 22-én megjelent a Fellner Henriknél, és Chélard attasé megbízásából felajánlotta a bank károsodása fele részben történő megtérítését. Két nap múlva a kártérítés ügyében írt levelében dr. Polgár Imre a Párizsban zajló intézkedések lezárásáig semmilyen lépést sem garantál. Eszerint Franciaországban hivatalos útra terelték az ügyet. Fellner Henrik igazgató csalódottságát fejezte ki január 26-án kelt levelében, s felvetette a lehetőséget, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank is hivatalosan fog eljárni ez ügyben; továbbá tudatta, hogy „a francia követség ajánlottja f. hó 24-ike óta a rendőrség lakója".

Februárban ismét megjelent Polgár ügyvéd úr Fellnernél, s közölte, hogy a hivatalos fegyelmi eljárástól függetlenül Chélard továbbra is viseli a bank károsodásának felét. A további levélváltások ezt cáfolni látszanak. Március 7-én Hernádi Antal igazgatónak küldött levelében Polgár Imre továbbította Chélard utasítását, miszerint „ez ügyben semmi néven nevezendő teendőm nincs, mert az elintézettnek tekintendő." A március 6-án Hernáditól érkezett levél nem maradt fenn, de valószínűleg a kártérítés ügyében íródott. Ezek után jelent meg a Pester Lloyd március 9-i számában a Deve francia állampolgár csalási ügyével foglalkozó hír. Erre reagálva március 21-én a francia kereskedelmi attasé megint csak dr. Polgár Imre tolmácsolásában hevesen tiltakozik olyan kijelentések ellen, mint „a feljelentés visszavonása érdekében Chélard úr interveniált és ismételten instanciázott volna", továbbá „Chélard úrnál semmiféle nő nem járt ez ügyben".

Fellner Henrik 1925. március 28-án kelt levelében válaszolt Polgár ügyvéd úrnak. Ebben cáfolja Chélard március 21-i kijelentéseit, ugyanis ezek a félreértések csak a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a francia követhez intézett beadvány egy passzusának téves idézéséből fakadhatnak. A levélben említett nő egyébként Deve menyasszonya, akinek kérelmére és ígéretére, miszerint 2000 francia frankot megfizet, a bank visszavonta a vőlegénye elleni panaszt. Végül ide kívánkozik Fellnernek egy epés megjegyzése az utolsó levél végéről: „Deve menyasszonya részéről a 2000 Franc befizetése nálunk tényleg megtörtént, igen tisztelt ügyvéd úr ügyfele ellenben vonatkozó ígéretét Ön által március hó 7-iki, hozzánk intézett b. levelének tartama szerint visszavonatta."

A Z 41, 940. csomó, 5569. szám alatt további levélváltásra nem került sor. Georges Deve francia állampolgárt ezek után valószínűleg szabadon engedték.

Az eredeti cikk a MOL oldalán