Így került le a lófarkas lobogó Buda váráról

2011. szeptember 2. 10:15 MTI

A Magyarországra támadó törökök 1526-ban Mohácsnál döntő győzelmet arattak, a védtelenül maradt budai várat a csata után kifosztották. 1529-ben ismét bevették a várat, de aztán átadták vazallusuknak, I. (Szapolyai) Jánosnak. János király halála után, 1541. augusztus 29-én (a mohácsi csata 15. évfordulóján) a török sereg csellel elfoglalta Budát, amely Budin néven majdnem másfél évszázadra a budai pasalik székhelye lett.

Sikertelen ostrom 1684-ben - Ismerje meg Buda ostromainak történetét!

A törökök utoljára 1683-ban próbálkoztak hódítással, ám Bécset nem sikerült elfoglalniuk, sőt az egyesült keresztény seregek Bécs alatti győzelme már a visszafoglaló háborúk nyitányát jelentette. A szövetségesek Párkánynál megverték Kara Mehmed budai pasa hadait, majd bevették Esztergomot. I. Lipót király 1684 januárjában ígéretet tett az ország felszabadítására, március elején a Habsburgok, Lengyelország és Velence XI. Ince pápa felhívására szövetséget hozott létre Szent Liga néven. A pápai diplomácia elérte, hogy XIV. Lajos francia király húsz éves fegyverszünetet kössön a Habsburg császárral, majd Sobieski János lengyel király Podóliában, Velence az Adrián támadott. A magyarországi hadjárat során Lotharingiai Károly, Lipót sógora vezetésével nagy diadalt arattak Érd mellett, felszabadították Visegrádot és Vácot, de Budát nem sikerült bevenniük.

Buda nem csak jelképes értelemben volt az ország kulcsa. A dunai átkelőhely az ország keleti és nyugati fele közti kapcsolatot jelentette, s a víziút jelentőségét sem lehet eléggé értékelni. A Szent Liga Európa minden részéből érkezett 65 ezres serege (ebből 15 ezer volt magyar) 1686. június 18-án ismét megkezdte Buda ostromát, Pest még aznap ellenállás nélkül felszabadult. Lotharingiai Károly herceg 42 ezer embere a vár északi oldalán támadott, míg II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem (Lipót veje) s Bádeni Lajos őrgróf 21 ezer fős serege a Gellérthegy felől a déli Rondella felé indult, itt és a Margitszigetnél is hajóhidat építettek. A vár védelmét a 70 éves Abdi Abdurrahmán pasa irányította, 10 ezres szpáhi- és janicsárcsapataiban s 200 ágyújában bízva.

Az ostrom első szakaszában, június 24-én a Víziváros a szövetségesek kezére került. Július elején kezdték északról és délről a rendszeres ágyúzást, közelítő árkokat ástak s védműveket építettek a törökök kitöréseinek megakadályozására. Az első roham július 13-án súlyos kudarccal végződött, de nem jártak sikerrel a török kirohanások sem. Július 22-én a szövetségesek telibe találták a palotában lévő török központi lőportárat, a felrobbant 800 tonna puskapor elpusztította az épület dunai szárnyát, a romok alatt 1500 halott (köztük nők és gyermekek) maradt.

Mivel közeledett Szulejmán nagyvezír felmentő serege, Károly herceg július 27-én általános rohamot rendelt el. Esterházy János hajdúi a robbanás okozta rést, a brandenburgiak a bécsi rondellát, a császáriak az esztergomi rondellát, a bajorok a palotát támadták. A palota-bástyát és az esztergomi rondellát sikerült elfoglalni, itt egy hajdú kitűzte a magyar zászlót, a rendkívül heves harcokban 5 ezer ostromló és 2500 védő vesztette életét.

Augusztus 8-án megérkeztek a 40 ezres felmentő sereg előhadai, ám a szövetségesek támadása elől Törökbálintra, majd Fehérvárra vonultak vissza. Augusztus 22-én a bajorok bevették a palota egy részét, az István-tornyot s a teraszfalat. Egy héttel később váratlanul 3000 lovas janicsár próbált meg a várba jutni, de felmorzsolták őket. Miután augusztus 30-án jelentős erősítés érkezett, az állandó ágyútűz pedig megrongálta a bástyákat, Lotharingiai Károly rászánta magát a döntő rohamra.

A lövegek szeptember 2-án szólaltak meg, ezt követően északról és délről egyszerre kezdődött meg a támadás. Az ostromlók az esztergomi köröndnél és a bécsi kapunál is behatoltak a várba, majd a torlaszokon is áthatolva üldözték az ellenséget. Károly ekkor az értelmetlen öldöklés elkerülése érdekében parancsot adott a harc beszüntetésére. A harcokban elesett a vitézül védekező Abdurrahmán pasa is, aki kis csapata élén karddal támadt a császáriakra. A rommá lőtt várban tűzvész tört ki, estére az ellenállás megszűnt, 3000 török férfi és nő megadta magát. A nagyvezír serege ekkor jelent meg a Kamaraerdőnél, de látva, hogy Buda elveszett, visszaindult Eszékre. Magyarország egykori fővárosa 145 év után felszabadult a török megszállás alól.

A győztesek kincseket keresve mindent feldúltak, az eladható 4-600 foglyot megkímélték, a többit lemészárolták. A romok közt csak Marsigli olasz hadmérnök kereste Mátyás király Corvináit, összeírása szerint a török után 23 mecset, 9 fürdő, 27 sütőház, 4 kolostor, 42 kaszárnya, 1 iskola, néhány népkonyha és 400 szőlőskert maradt.