A hang elfeledett orosz mesterei a Centrális Galériában
2011. július 6. 08:14
A korai szovjet avantgárd zene és hangtechnika úttörőinek életét és munkásságát feldolgozó kiállítás nyílt a budapesti Centrális Galériában.
A bolsevik hatalomátvételt követő másfél évtized a formabontó művészeti stílusok aranykora volt Szovjetunióban. Az eleinte még a hatalom támogatását élvező kísérletező kedvű alkotók szinte minden művészeti ágban új dolgokat hoztak létre.
Ámde az ígéretes kezdetek ellenére ők sem kerülhették el sorsukat, a harmincas évek ismétlődő sztálini tisztogatásainak köszönhetően hamvába hullt törekvésük, így azon keveseknek, akiket nem végeztek ki a koncepciós perek következtében, vagy nem vesztették életüket a hatalmas Gulág-rendszer egyik táborában, csak az állandó hallgatás jutott osztályrészül. A korai szovjet művészet rövid aranykorának számos olyan elfeledett zenei és hangtechnikai úttörője volt, akinek a találmánya később világhírűvé vált, ámde a valódi feltaláló személye az ismeretlenség homályába veszett. Az OSA Archívum kiállítása ezeknek az elfeledett zseniknek állít emléket.
A tárlat részletesen bemutatja a korai szovjet alkotókat jellemző stílusokat, mint például a kreatív energiák fejlődés szolgálatába állítását célul kitűző projekcionizmust, és a kor szovjet művészeinek körében népszerű gépimádatot. A kiállítás kitér számos, Magyarországon ismeretlen utópisztikus kísérletre, mint az Alekszej Gasztyev nevéhez köthető Központi Munka-Intézetre is, ami a termelési hatékonyság érdekében akarta az embert és gépet egyetlen rendszerbe egyesíteni. A fényes jövő ígéretébe feledkező alkotók álmát, az Embergépet a Szolomon Nyikrityin által vezetett Projekciós Stúdiószínház művészei is megjelenítették, vizuális valóságba átültetve az évszázados víziót.
Számos, a maga korában meghatározó művészt mutatnak be tárlat keretében, mint például az új zenei műfajokat kialakító Arszenyij Avraamovot, aki hatalmas mennyiségű fegyvert (hajóágyú, tüzérség, gépfegyverek, repülők) valamint gyári szirénákat felhasználva adta elő művét, a Sziréna-szimfóniát.
A kiállítás a korszakalkotó hangszerekre is nagy hangsúlyt fektet: ezek egyike a Leon Theremin (Lev Szergejevics Tyermen) által feltalált theremin, melynek különlegessége, hogy megszólaltatásához nem kell hozzáérni. A feltaláló Theremin mozgalmas életutat tudhatott magáénak, mert a sikeres, Amerikából hazatért kutatót az NKVD 1939-ben letartóztatta. Egy év kolimai kényszermunka után az állami terrorszervezet szolgálatába állították, ahol több formabontó kémműszert alkotott, mint például a moszkvai amerikai nagykövet szobájában elhelyezett különleges poloskát, vagy a külföldi zenészek esetében előszeretettel alkalmazott zongorapedál-lehallgató rendszert. A kétnyelvű (magyar-angol) tárlat más, jószerével mára már ismeretlen hangszereket és azok alkotóit is bemutatja, zene- és filmrészletek felhasználásával.
Az egyedi találmányok és kutatói életpályák „hátterét”, a lenini és sztálini diktatúrákat közérthetően szemlélteti a kiállítás, bemutatva többek közt a kor félbemaradt monumentális torzóját, a Szovjetek Palotáját.
A tárlat külön kitér a művészekkel való leszámolás folyamatára élethű portét „rajzolva” a kor rettegett főideológusáról, Platon Kerzsencevről, aki a Pravdában megjelent névtelen cikkével (Zene helyett hangzavar, 1936.) indította el az elektromos zene úttörőivel való leszámolást. Visszaemlékezések és fényképek alapján elevenednek meg az orosz zene huszadik századi zsenijeinek utolsó hónapjai az NKVD börtöneiben és kínzókamráiban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
