Különleges 19. századi öntöttvastárgyak Budapesten

2011. június 30. 14:12 MTI

Az öntöttvasművesség virágkora címmel nyílt impozáns kiállítás az 1800-as évek végétől készült kályhákon kívül számos különleges vasöntvény szobrot és dísztárgyat is bemutat. Lengyelné Kiss Katalin, az intézmény igazgatója az ünnepélyes megnyitón beszámolt arról, hogy több éves körültekintő gyűjtőmunka áll a kiállítás megrendezése mögött. A tárlat a múzeum legféltettebb kincseit vonultatja fel, valamint kiegészült a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum művészi kvalitású darabjaival.

A vasöntvények térhódítása a polgári lakások cserépkályháit felváltó öntöttvas kályhák megjelenésével kezdődött. Eleinte egyszerű, később egyre díszesebb kivitelben készültek. Ezen fűtőberendezések díszítése nem öncélú volt, a felületen elhelyezett bordázatok, domborművek megnövelték a hőátadó felületet. A 19. század végétől mindennapi használatra és lakásbelsők díszítésére is egyre több öntöttvas tárgyat kezdtek használni. Egészen a második világháború kezdetéig a polgári lakásokat előszeretettel díszítették ezek a tárgyak, többek között szobrok, képkeretek, gyertyatartók, falikarok, domborművek, falitáblák, gyümölcsös tálak.

"A vasöntvény különleges tárgy, utólag nem javítható vagy cizellálható, folyékony állapotban viszont jól formázható, éppen ezért különleges ez a magas fokú művészi kialakítás" - avatta be a résztvevőket az igazgatónő a mesterség részleteibe.

Közép-Európa egyetlen műemlékként megőrzött öntödéjének alapítója a svájci születésű Ganz Ábrahám öntőmester volt, aki 1858-1862 között építette fel a múzeumnak otthont adó üzemcsarnokot. Munkásságát Mechwart András folytatta, az ő vezetésével épült ki a világhírnévre szert tevő Ganz márkanévvel jelzett ipari birodalom. A Bem József utcai öntöde 1964-ig működött, leállítása után ipari műemlékké nyilvánították és itt rendezték be az Öntödei Múzeumot.