Divatosan öltözködtek a középkori apácák
2011. június 23. 10:43
Koruk divatját követték a középkori apácák – állítja tavaly megjelent tanulmányában a Westfälische Wilhelms-Universität kutatója. Eva Schlotheuber tanulmánya alapjaiban változtatja meg a középkor szerzetesnőinek szegényes ruházkodásáról kialakított sztereotípiákat.
Eva Schlotheuber munkája egy Svájcban tavaly kiadott, késő középkori divattal foglalkozó kötetben (Fashion and Clothing in Late Medieval Europe) jelent meg. A szerző számos nyugat-európai forrás vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy a korszak szerzetesnői sokkalta színesebben és divatosabban öltöztek, mint azt egyes kortárs egyházi szövegek láttatják.
Ahogy az az ismétlődő határozatokból is kitűnik: az apácák sokszor hágták át a rájuk érvényes öltözködési szabályokat. Az 1311-es vienne-i zsinat például utasította a nővéreket, hogy ne viseljenek többek közt selyemköpenyt, vagy szőrmeruházatot.
A női kolostorokat vizitáló klerikusok jelentései is hasonló tapasztalatokról számolnak be. Eudes Rigaud 1249-es beszámolójában arról írt, hogy a villarceaux-i zárda apácái nyúl- és rókaszőrből készített bundát hordanak, fátylaikat illatosítják és öveiket fémből vagy ezüstből készített csatokkal díszítik, valamint megjegyezte, hogy a szerzetesnők a monasztikus élet egyéb szabályait is áthágják, mindenkinek szeretője és néhányuknak gyermeke is van.
Schlotheuber szerint a szerzetesnőktől elvárták, hogy szerényen öltözködjenek, de a kánonjog tartalmazott egy olyan alapelvet is, amely szerint a felsőbb rétegek tagjainak felismerhetőeknek kellett lenniük értékes ruházatuk alapján, ezért a középkori zárdákban számos nővér ruházata tükrözte viselőjének előkelő származását.