Veszélyben Ur városának régészeti öröksége

2011. június 22. 10:52 Discovery News

„Van bárki, aki törődik az épületek megóvásával?” – teszi fel a költői kérdést Ur zikkurata előtt állva Abdelamir Hamdani doktorandusz, aki többedmagával azt a nemrégiben elindított projektet vezeti, amely a civilizációk bölcsője, Mezopotámia feltárt régészeti emlékeinek megőrzését hivatott elősegíteni.

Ur városának eltemetett kincsei tárt karokkal várják a külföldi régészeket, de a legtöbb szakértő, köztük Hamdani is, inkább a megőrzésre helyezné a hangsúlyt. Ábrahám szülővárosa, Mezopotámia egykori központja, Ur szinte alig mutatta meg magát, épített emlékeinek nagyobbik fele még mindig a föld alatt van.

„Mindenki ásni szeretne. Az emberek azt sürgetik, hogy folytassunk ásatásokat ” – mondta el Hamdani, aki egy iraki-amerikai közös vállalkozás keretében végzi az ősi város feltérképezését. „Kincsek vannak a talpunk alatt. De ez semmit nem ér, ha nem őrizzük meg a leleteket” – sóhajt fel a kutató.

A British Museum és a Pennsylvania Egyetem által az 1920-1930-as években folytatott ásatások óta nem történt szisztematikus feltárás a Bagdadtól jó 250 kilométerrel délre elhelyezkedő Ur (a mai Nasiriyah) területén. Szakértők szerint eddig a városnak körülbelül a tíz százalékát tárták fel, Charles Leonard Woolley amerikai régész felfedezései óta pedig az elmúlt fél évszázadban szinte semmit nem tettek az állagmegóvás érdekében.

A város a sumér birodalom fontos központja volt, jelentőségét egészen Nagy Sándor hódításáig megőrizte. Aranykora Ur-Nammu (és utódai) uralkodásának idejére tehető, aki i.e. 2112 és 2095 között állt a birodalom élén. Ur kövezett, háromsávos utakkal, iskolákkal, költőkkel, írnokokkal, pezsgő művészeti élettel és patinás épületekkel dicsekedhetett. Az elmúlt harminc évben (iraki-iráni háború, első öbölháború) nem sok babér termett a külföldi régészeknek, a 2003-as amerikai intervenció után Bagdadnak pedig már nem volt kapacitása a 12 ezer dokumentált régészeti lelőhellyel rendelkező közel-keleti országban nagyobb ásatásba fognia – akik jöttek, azok inkább az autonóm, valamivel biztonságosabb kurd régióban láttak munkának.

Ezen a véleményen van Christine Kepinski francia régész is, aki rámutatott: a cseh, olasz, francia, görög, brit, német és holland archeológusok inkább csak távolból figyelik Bagdadot, s inkább Kurdisztánt célozzák meg. Franco d'Agostino olasz régész azonban délre tart, s Abu Toubairahnál a mezopotámiai városok közötti kapcsolatokat szeretné alaposabban megvizsgálni. A vallási színezetű harcok jelentette biztonsági kockázatok ellenére a kaliforniai Global Heritage Fund is megvetette a lábát a közel-keleti országban, s a tervek szerint 580 ezer dollárt készül költeni az elkövetkező öt évben állagmegóvásra, s további egy millió dollár felajánlást remél az iraki kormánytól.