Fény derült az indián rézművesség titkaira
2011. június 20. 10:28
A Cahokia rézművesség mindeddig ismeretlen rejtélyét oldotta meg a Northwestern University csapata, akik rekonstruálták az indiánok által használt fémmegmunkálási technikákat.
Cahokia egykori lakóinak fémmegmunkálási technikái régóta képezték a régészet egyik vitatott kérdését, ám a Northwestern University kutatócsoportjának a Journal of Archaeological Science májusi számában publikált elemzései azonban tisztázhatják a rejtélyt.
A vizsgálati mintákat a cahokiai 34-es dombon jelenleg folyó ásatások adták, ahol vélhetően egy rézműves műhely működhetett. A kutatócsoport lecsiszolta a rézdarabkákat, hogy mikroszkóppal megvizsgálhassa azok szerkezetét. A műhelyből előkerült fémdarabok mérete formája, és alakja és jellegzetességei alapján arra következtettek, hogy a réz megmunkálása két, többször ismétlődő fázisban zajlott le. Először a nyersanyagot egy súlyos tárggyal - vélhetően egy nehéz kődarabbal - kalapálták ki, majd 5-10 percre forró faszén közé tették, azért hogy meglágyíthassák a matériát. A kétlépéses ciklust mindaddig ismételték, amíg egy kellő vékonyságú rézlemezt nem kaptak.
A tudósok szerint egy korábbi elmélet szerint a rézlapokat laminálással, és kalapálással hozták létre, de ezt a mostani vizsgálatok résztvevői valószínűtlennek tartják. A két tudós által elképzelhetőnek tartott másik teória értelmében az őslakosok rézgömböket és szegecseket valamint egyéb mechanikai eszközöket használhattak a lapok egyben tartására.
A kutatócsoport azt is vizsgálta, hogy milyen módszerrel jöhettek létre a kész lemezek. Véleményük szerint az egyes darabokat oda-vissza hajlítgatva törhették el, hiszen az így létrehozott másolatok éle hasonlít leginkább a leletanyag darabjaira.
Cahokia egy több épített halomból álló - a mostani Egyesült Államok területén egykor a legnagyobb - település volt. A jelenlegi Illinois állam délkeletei területén fekvő indián város i.sz. 700 és 1400 között lehetett lakott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
