Háztól házig: királyi családok és házasságok Nagy-Britanniából
2011. április 29. 09:12 Velich Andrea
"Idegen asszonyok hozományai a Plantagenet-házban"
Az Anjou/Plantagenet-ház első tagja – I. Henrik lányának, Matildának és Anjou hercegének közös gyermeke – volt II. Henrik (1154-89), aki Aquitániai Eleonórát vette feleségül. Aquitaniai Eleonóra először (1137-1152) VII. Lajos francia király felesége volt, akitől két lánya született. 1152-ben azonban francia házasságát közös megegyezéssel semmisnek nyilvánították, s 1154-ben hozzáment II. Henrik angol királyhoz, akitől 5 fia – köztük a későbbi uralkodók, I. (Oroszlánszívű) Richárd és I. (Földnélküli) János –, továbbá 3 lánya született.
Aquitaniai Eleonóra
Eleonóra tetemes hozományát, Acquitania hercegségét 15 évesen örökölte, később ez a terület Anglia és Franciaország közt állandó konfliktus forrása lett. Henrik rendszeres hűtlensége Eleonórát lázadó fia mellé állította 1173-ban. A lázadás leverését követően Henrik bebörtönözte fiát és feleségét, így Eleonóra házi őrizetben raboskodott 15 éven át, egészen II. Henrik 1189-ben bekövetkezett haláláig. Fia, I. (Oroszlánszívű) Richárd keresztes hadjárata idején, a király távollétében Eleonóra irányította az országot, s megakadályozta másik fia, János puccskísérletét. Eleonórának 1194-ben sikerült megbékéltetnie fiait egymással, s így biztosítani I. János zökkenőmentes trónutódlását 1199-ben.
A híres középkori királynék sorába tartozik II. Edward (1308-1327) felesége, Francia Izabella (1295-1358) is. Edward 1308-ban vette feleségül Francia Izabellát, IV. (Szép) Fülöp lányát, ám házasságuk nem sikerült, Edward ugyanis gyerekkori barátjával, bizalmasával, Piers Gavestonnal (annak halála után pedig a Despenser fiúkkal) töltötte ideje javát, akikkel a politikai retorika szintjén „a nemesek visszaszorítására törekedett”, a korabeli krónikák ugyanakkor fajtalankodásról, valamint a király homo-, illetve biszexualitásáról számoltak be.
II. Edwardnak Francia Izabellától ugyan két fia és két lánya is született (egyik fia később III. Edward néven a Százéves Háború elindítójaként és a Térdszalagrend megalapítójaként került az angol történelemkönyvekbe), illetve egy házasságon kívül született fiáról (Adam FitzRoy) is tudunk. A Westminster-krónika hűtlenséggel vádolta II. Edwardot, hogy „Gaveston kedvéért elhanyagolja szépséges feleségét”, a később íródott Meaux-krónika azonban már egyenesen szodómiát emlegetett, Christopher Marlowe drámái pedig tovább erősítették ezt a nézetet.
Francia Izabella
Annyi bizonyos, hogy a 12 éves Francia Izabella már házasságuk első évében levélben panaszkodott apjának arról, hogy férje, Edward elhanyagolja őt. Izabellát Franciaország „nőstényfarkasának” hívták, s mind szépségéről, mind intelligenciájáról és diplomácia tehetségéről híres volt. Gavestonnal is jó viszonyra törekedett, ám a király második kegyencét, Hugh Despensert már nem tudta elfogadni, s házasságuk 1325-re mély válságba került. Diplomácia céllal Franciahonba utazva viszonyt kezdett Roger Mortimerrel, akivel szövetségre lépett férje és a Despenserek lemondatására.
Izabella 1326-ban egy kisebb zsoldossereggel tért vissza Angliába; sikerült II. Edwardot lemondatnia, s megkoronázott fia, III. Edward mellett régensnek kiáltotta ki magát. A közvélekedés szerint Izabella később meggyilkoltatta férjét. Izabella és Mortimer uralma azonban nem volt hosszú életű, főként költekező életvitelük és a skót háborúk vezettek anyagi, majd politikai ellehetetlenedésükhöz. Végül 1330-ban III. Edward megfosztotta birtokaitól és kivégeztette Mortimert, ugyanakkor édesanyjának, Izabellának megkegyelmezett. Ő rangjának megfelelően, kényelmesen élhetett 1358-ban bekövetkezett haláláig.
III. Edward (1327-1377) 1328-ban kelt egybe unokahúgával, Philippa of Hainault-val (1314-1369) XXII. János pápa különengedélyével. Philippának négy gyermeke született a királytól, köztük a híres lovag s katonai vezér, Edward, a Fekete herceg (the Black Prince). Több éven át volt régens, míg Edward király külhonban csatázott. Népszerűségét kedvessége és hűsége mellett irgalmának is köszönhette, 1347-ben rábeszélte a királyt, hogy kímélje meg az angolok által elfoglalt Calais lakosságát; népszerűsége ugyanakkor segített biztosítani az ország békéjét III. Edward hosszú, fél évszázados uralma alatt. Negyvenéves házasságuk többnyire boldog volt, még a király uralkodása vége felé udvarhölgyével, Alice Perrersszel folytatott viszonya ellenére is. Philippa a Westminsteri Apátságban, méltó rangban, alabástrom sírban lett eltemetve.
A Fekete herceg
Bár nem koronázták királlyá, hasonlóan híres lett III. Edward elsőszülött fiának s trónörökösének, Edwardnak, a Fekete hercegnek a házassága: ő – a királyi pár tiltakozása ellenére – Kenti Johannát (1328-1385), a „szép kenti szüzet” vette nőül, akit Froissart krónikája „a legszebb és legszeretőbb angol nőnek” nevezett. Egyrészt Johannának még élt exférje, gyermekei apja, Salisbury grófja, ráadásul e frigyhez VI. Ince pápa különengedélye kellett, mivel Johanna és Edward herceg elsőfokú unokatestvérek voltak.
1340-ben kötött titkos házasságuk érvénytelen lett volna a különengedély nélkül, ám III. Edward nyomására a pápa végül megadta azt, így 1361-ben összeházasodhattak a windsori kastélyban. 1362-ben a Fekete herceg Aquitánia hercege lett, így Johannával a hercegség fővárosába, Bordeaux-ba költözött a következő kilenc évre. Két fiuk született: a hatévesen elhunyt Edward és a később megkoronázott (II.) Richárd. (A Fekete herceg 1376-ban halt meg Westminsterben, egy évvel apja, III. Edward király előtt, így fia, III. Edward unokája, a 10 éves Richárd örökölte az angol trónt 1377-ben.)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
