Az amerikai polgárháború csinált üzletet a fotográfiából
2011. április 13. 12:11
Az amerikai polgárháború idején elterjedt új, népszerű technikai eljárások megteremtették a fotók iránti kereslet, de az Észak-Dél közötti konfliktusról készült felvételek a modern hadviselésről alkotott fogalmakat is gyökeresen felforgatták.
A történészek szerint a fotográfia több szempontból is hatással volt a háborúval kapcsolatos gondolkodásmódra. A családok képeket őriztek a frontokon harcoló szeretteikről, a fotókon pedig híres politikusok portréi köszöntek vissza ránk. Abraham Lincoln például egyszer viccesen azt találta mondani, hogy a Matthew Brady által készített kép nélkül nem is választották volna meg újra.
A csatatereken készült képeket először New Yorkban és Washingtonban állították ki. „Brady az otthonokba csempészte a háború szörnyű valóságát. Ha nem is kapualjainkba és utcáinkba hozta a halott katonákat, de valami ehhez hasonlót csinált” – írta a New York Times Brady New York-i kiállítása apropóján 1862. november 20-i számában, egy hónappal a véres antietami csata után.
A fotográfia ekkor még csak húszéves múltra tekintett vissza, de az új technikáknak és a művészeti ág üzleti alapokra való helyezésének köszönhetően már a polgárháború kitörése előtt virágzásnak indulhatott. Bob Zeller, az abilene-i Polgárháborús Fotográfiai Központ elnöke elmondta: a ferrotípia és az ambrotípia lehetővé tette a fotók sokszorosítását. „Ez volt a legszorosabb kapocs az otthonmaradók és a katonák között. A barátnőnek, vagy a feleségnek csak az ambrotípia maradt” – fogalmazott Zeller.
Ezeket a képeket a kisvárosokból érkező művészek és a vándorfotográfusok készítették, számuk a polgárháború kitörésekor elérte az ötezret. Több mint egymillió fotó készült a háború idején. A képek másik típusa az úgynevezett vizitkártya volt: a portréfotók kollódiumos nedves eljárással üveglemezre készültek, a másolatok pedig albuminpapírra. Az új eljárással hadvezérekről, államférfiakról, színészekről és más hírességekről készítettek felvételeket, amelyeket tömegesen gyártottak.
Néhány polgárháborús fotóst, köztük Bradyt is az utóbbi években komoly kritika ért, mivel egyesek azt feltételezik, hogy a művészek egyes esetekben áthelyezték a holttesteket az egyik helyről a másikra, hogy azzal még nagyobb hatást tudjanak kiváltani. Zeller szerint ez azonban egyáltalán nem volt elterjedt, mivel a művelethez egy egész vagonnyi felszerelést kellett mozgósítani. A polgárháború másik újdonsága, hogy a fotográfusok képeket készítettek a háborús mindennapokról, s arra is először akadt példa, hogy fekete katonákat és rabszolgákat is lefotóztak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
