Kína a tudományban is élre tör
2011. április 1. 14:01 The Daily Telegraph
A Harvard pozíciója megingathatatlan, míg az óceán túloldalán a Cambridge ontja magából a Nobel-díjas kutatókat. Azonban nem lenne bölcs, ha csupán a nyugati intézmények elismertségét néznénk – figyelmeztetnek szakértők, ugyanis az amerikai kutatók az elmúlt tíz évben húsz százalékkal kevesebb tanulmányt jelentettek meg, Sao Paulo pedig már több dolgozatot ad ki, mint a patinás brit egyetem.
A világ legnépesebb országa a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a kutatásban is elsőségre törekszik – áll a Royal Society Knowledge, Networks and Nations: Global scientific collaboration in the 21st century című, a minap publikált tanulmányában. Kína így már a hagyományos „tudományos szuperhatalmakkal”, az Egyesült Államokkal, Japánnal és a nyugat-európai országokkal konkurál, s néhány esetben meg is veri őket.
Kína mögött ott lohol Brazília és India is, Sao Paulo pedig bekerült a világ húsz legnagyobb tudományos kutatási eredményt produkáló városa közé, de a tudománnyal kevésbé azonosított országok, például Törökország, Irán és Tunézia is óriási fejlődést mutatott be. „A tudományos világ változik, az új szereplők gyorsan jelennek meg. Az újonnan belépő országok lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy új gondolkodásmód gyökerezzen meg, a globális kihívásokra pedig új együttműködések révén adjunk választ” – nyilatkozta Sir Chris Llewellyn Smith, az Oxford kutatója, a Royal Society tanácsadó testületének vezetője.
Kína 1999 óta minden évben húsz százalékkal növeli a kutatásra fordítható összeget, amely ma már 100 milliárd dollárra rúg. Az Egyesült Államok ugyan még mindig vezet, de a szerzők arányában kisméretű csökkenést (26-ról 21 százalék) volt kénytelen elkönyvelni; Kína a második, 10 százalékkal, mögötte Nagy-Britannia, Japán és Németország. Az idézettségi rangsor élén szintén az Egyesült Államok található, a második Nagy-Britannia – igaz, mindketten ezen a téren is enyhe visszaeséssel szembesülhettek.
Az amerikai kongresszus a Nemzeti Akadémiákat kérte fel az egyetemek versenyképességének kivizsgálására, a Royal Society pedig már tavaly márciusban arra figyelmeztetett, hogy a szigetország több évtizedeken át elért pozíciója gyorsan köddé válhat. A társaság arra is rámutatott, hogy a „nagyok” mellé felzárkózott országokkal, Kínával, Indiával és Brazíliával bizonyos városokban vagy központokban még szorosabb – nemzeti, illetve nemzetközi – együttműködés képzelhető el. John Martin professzor például úgy vélekedik, hogy az amerikai és brit kultúra összefonódása kreativitást hozhat, s ez lehet az, amivel megőrizhető a két ország elsősége.
Azt azonban nem lehet mondani, hogy a feltörekvő országok kevésbé lennének kreatívak. A szakemberek ugyanebbe a hibába estek a nyolcvanas években Japán esetében is, de hamar rádöbbentek, hogy a távol-keleti országot a „másolás” mellett saját kutatásai is kiemelik. Don Braben fizikus egy másik problémára hívja fel a figyelmet, nevezetesen, hogy a kreativitást és a szabad gondolkodást a rövidtávú gazdasági előnyt kereső törvényalkotók nyomják el. „A 20. század legnagyszerűbb tudósai, Einstein, vagy Planck sem kaphatna a mai szabályok mellett megfelelő támogatást” – vázolt borús képet a szakember.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
