II. Napóleon

2011. február 20. 09:19

(1811-1832)

II. Napóleon, Bonaparte Napóleon francia császár és Mária Lujza osztrák hercegnő gyermeke, "a Sasfiók" 1811. március 20-án született.

Napóleon Francois Joseph Charles Bonapartét (az osztrák udvarban természetesen nevének német megfelelőit használták) már világra jövetelének pillanatában megillette az apja által kreált "Róma királya és Franciaország császári hercege" cím, háromévesen Párma hercege is lett. A császárság még ebben az évben összeomlott, s bár apja az ő javára mondott le a hatalomról, a trónra két évtized után ismét a bosszút lihegő Bourbon-dinasztia került, s a kivégzett XVI. Lajos öccsét koronázták királlyá XVIII. Lajos néven.

Napóleonnak 1815-ben száz napra sikerült visszatérnie, de a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. A császár újfent fia javára mondott le, akit a képviselőház uralkodónak ismert el, de az európai nagyhatalmak bevonulása két hét után véget vetett a négyéves fiú regnálásának. A kis Napóleon Bécsbe került, gyakorlatilag fogságba, ahol a Habsburg család, még saját édesanyja is hűvösen kezelte. Mindazonáltal kiváló nevelésben részesült, a francia mellett folyékonyan beszélt németül és olaszul, de a latinnal és az ógörög nyelvvel sem voltak nehézségei. 1818-ban addigi címei helyett Reichstadt hercege lett, a politikától azonban távol tartották.

Bécsben szoros barátságot kötött a nála hat évvel idősebb Zsófia főhercegnővel, Ferenc Károly főherceg bajor feleségével, aki szintén kívülállónak érezte magát az udvarban. A két fiatal Bad Ischlben is gyakran találkozott, ahol II. Napóleont tüdőbetegsége, Zsófiát gyermektelensége miatt kezelték. Gyakran jelentek meg együtt bálokon és koncerteken, így - talán nem is alaptalanul - az a hír járta, hogy kettejük között nem csak barátság van. A pletyka szerint a Sasfiók volt Zsófia első két fiának, a későbbi Ferenc József császárnak és Miksa főhercegnek, a balsorsú mexikói császárnak az apja. Az mindenesetre tény, hogy a két főherceg közül egyik sem hordozta a Habsburg családra olyannyira jellemző külső jegyeket, így például a teltebb alsóajkat.

II. Napóleon alig 21 évesen, 1832. július 22-én tuberkulózisban halt meg Bécsben. A mai napig sokan vélik úgy, hogy az udvar elősegítette az egyébként is beteges herceg korai halálát, mert tivornyázó, a gyertyát két végéről égető életmódra "tanították". Megint mások úgy vélik, Metternich kancellár mérgeztette meg ólommal vagy arzénnal. A császári városban temették el, de Hitler 1940-ben úgymond ajándékként Párizsba szállíttatta hamvait, ahol az Invalidusok templomában apja mellé került (később áthelyezték az altemplomba). Hitler azonban nem volt tisztában a Habsburgok bonyolult temetési rendjével, így azt sem tudta, hogy II. Napóleon szíve és belső szervei külön lettek eltemetve: a szív a St. Augustin templom hercegi kriptájában, szervei pedig a Stephansdom hercegi kriptájában találhatók. A tragikus sorsú reichstadti hercegről Edmond Rostand írt drámát, ennek címéből ered a Sasfiók név.