Végleges otthont kap a német nemzetiségi gyűjtemény Jánossomorján

2011. január 11. 13:36 MTI

A heidebauer síkvidéki parasztság életét bemutató, hányatott sorsú kollekciót kibővítik régészeti és magyar néprajzi elemekkel, s a hely történetéről ily módon teljesebb képet adó gyűjtemény számára 21. századi interaktív kiállítóhelyet emelnek magánvállalkozásban, önkormányzati támogatással.

Lőrincz György alpolgármester az MTI érdeklődésére elmondta: a városközpont egyik, időközben magántulajdonba került régi épületének udvarán hozzák tető alá a bővítést a gyűjtemény részére. A beruházást az ingatlan tulajdonosa végzi, mivel kedvezményesen jutott az épülethez 2007-ben, s akkor vállalta, hogy a ház egyik helyiségében a helytörténeti anyagnak helyet biztosít. A többiben egyebek között üzleteket szándékoznak berendezni.

A gazdasági válság miatt azonban a projekt megvalósítása elhúzódott, a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum szakemberei pedig szűkösnek ítélték a kollekció számára kiszemelt 60 négyzetmétert. Ekkor vetődött fel a bővítés gondolata, amelynek megvalósítását a jánossomorjai önkormányzat két részletben összesen tízmillió forinttal támogatja. A leendő 125 négyzetméteres kiállítóhelyet 30 évig használhatja az önkormányzat az ingatlantulajdonos és az önkormányzat megállapodása értelmében.

A német nyelvterületről a mai Jánossomorjára, a korábbi Szent-János és Szent-Péter községekbe évszázadokkal ezelőtt érkezett telepesek, "a pusztai parasztok" új lakóhelyükön gazdálkodást folytattak, és a sok nehézség ellenére módosakká váltak - mondta el Szentkuti Károly, a mosonmagyaróvári múzeum igazgatója az MTI-nek. Ismertetése szerint szorosan egymás mellé épített, gyakran terménytároló padlással megemelt, díszes homlokzatú, kettő- és négyablakos házaik a falusi utcasoroknak urbánus jelleget adtak.

A heidebauer emlékeket az 1960-as években egy helyi lakos kezdte gyűjteni. Számos dokumentumot sikerült megőrizni, köztük évszázados kódexeket, imádságoskönyveket, továbbá olyan eszközöket, amelyeket a heidebauer kultúra sajátosságaiként tartanak számon. Ezeket az értékeket a korábbi évtizedekben több középületben kiállították,de az anyagot különféle okokból újból és újból költöztetni kellett. Évek óta viszont raktárakban várják az új kiállítóhely elkészültét.