A Wikileaks és a spanyol műkincsek
2011. január 4. 10:24 Discovery News
Mi köti össze egy 1804-ben elsüllyedt hajó rakományát Camille Pissarro impresszionista festményével? Természetesen a Wikileaks, a tavalyi év egyik legnagyobb diplomáciai botránya, s annak egyik érdekes epizódja, amely a Madrid és Washington közti titkos megállapodásokra világít rá.
A 17 tonna súlyú, több mint 500 ezer érméből – arany- és ezüstpénzekből és egyéb műkincsekből – álló kincs a floridai kincsvadász cég, az Odyssey Marine Exploration által 2007-ben történt felfedezése óta áll jogi viták kereszttüzében. A jogi kötélhúzás nem egyenlő erők küzdelme mentén zajlik – legalábbis a brit Guardian napilap által megszellőztetett Wikileaks iratok tanúsága szerint, mivel Spanyolországot amerikai tisztviselők „segítik”, cserébe viszont azt kérik, hogy Madrid szolgáltasson vissza egy a második világháború során a nácik által ellopott impresszionista festményt.
„Az iratok azt mutatják, hogy az amerikai kormány bizalmas dokumentációkat nyújtott át Spanyolországnak” – mondta el az Odyssey Marine Exploration egyik képviselője. A kinccsel kapcsolatos viták azt követően szaporodtak meg, hogy a cég 2007-ben felfedezte a félmilliárd dollár értékű kincset, majd azt egyenesen az Egyesült Államokba szállította. Spanyolország természetesen azonnal benyújtotta igényét a kincsre, mondván, a pénzérmék a Nuestra Senora de las Mercedes spanyol fregatt fedélzetéről származnak, arról a hajóról, amelyet 1804-ben a brit haditengerészet süllyesztett el Portugália partjai mellett.
Egy nemzetközi tengeri jogi törvény (a „szuverén védettség” doktrínája) értelmében a nem kereskedelmi missziót teljesítő hadihajók annak az országnak a tulajdonát képezik, amelyhez a „megrendelés” fűződik, így a hajóroncs és annak rakománya felett való rendelkezés Spanyolország kizárólagos joga. Az Odyssey ellenben azt állítja, a bizonyítékok nem támasztják alá az általuk Fekete Hattyúnak elkeresztelt roncs spanyol eredetét, a hajó utolsó, Montevideóból Cadizba való útja természetét illetően kereskedelmi volt, az érmék nagy része pedig egy magánkereskedő tulajdonát képezte.
A Wikileaks iratok éppen akkor láttak napvilágot, amikor az ügy az atlantai 11. kerületi fellebbviteli bíróság asztalán hever, a kincseket pedig egy titkos helyen őrzik. Az egyik dokumentum a spanyol kultuszminiszter, César Antonio Molina és az Egyesült Államok spanyolországi nagykövete, Eduardo Aguirre közötti párbeszédet tartalmazza, aminek homlokterében a Fekete Hattyú kincs áll, s felbukkan benne egy amerikai állampolgár, bizonyos Claude Cassirer neve, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy Camille Pissarro Rue St Honoré. Après-midi. Effet de Pluie (1897) című, a madridi Thyssen-Bornemisza múzeum falán lógó festményét visszaszerezze.
Cassirer zsidó származású nagyanyjának 1939-ben kellett eladnia a Pissarro-képet 360 dollárért, hogy vízumhoz jusson, s elmenekülhessen a náci Németországból. Báró Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza 1976-ban jutott az impresszionista festményhez, majd a spanyol kormány a kilencvenes évek elején felvásárolta a gyűjteményt, később pedig múzeumot is építtetett. Cassirer 1958-ban 120 ezer márka kárpótlást kapott, ugyanakkor továbbra is fenntartotta a jogát a műkincs tulajdonjogára.
A Wikileaks tulajdonába került beszélgetés írásos változata szerint Molina kitért a két, egymástól különálló ügy összekapcsolásának lehetősége elől, s kijelentette: a gyűjtemény technikai értelemben egy alapítványhoz tartozik, ezért a spanyol kormány semmit sem tud tenni az ügyben. Az Odyssey további információkat vár a holtpontról való elmozdulás érdekében, de elképzelhetetlennek tartja, hogy Washington egyetlen festményért feláldozná a kincsvadász céget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
