Bepillantás Pompeji mindennapjaiba
2010. december 15. 12:42 BBC News
A vészjósló hírek dömpingje után felüdülést jelent, hogy újra a szakmáé a főszerep Pompeji kapcsán: a legújabb kutatások az ókori város mindennapjaira, társadalmi relációira világítanak rá.
Oplontis (a mai Torre Annunziata) külvárosának egyik alagsorában hatalmas mennyiségű gránátalmát tároltak, s ide menekültek azok a lakosok is, akik a pusztító vulkán elől kerestek maguknak menedéket. A nyolcvanas években körülbelül ötven ember földi maradványát azonosították ezen a helyen; az analízis segítségével nemcsak azt tudhattuk meg, hogyan és mitől haltak meg az emberek, hanem azt is, miként éltek és mit fogyasztottak Pompeji lakosai.
Gyakran úgy képzeljük el, hogy a rómaiak sokkal alacsonyabbak voltak, mint a modern emberek. Nos, ez korántsincs így, a pompejiek ugyanis átlagosan magasabb termetűek voltak, mint Nápoly ma élő lakosai – legalábbis a csontok tanúsága szerint. Azzal a tévhittel is le kell számolnunk, hogy az ókori emberek korán haltak volna – a csontok azt mutatják, középkorú, sőt, idős emberek is voltak közöttük. A gyerekcipőben járó orvostudomány miatt ugyan csak minden második gyermek érte el a tíz éves kort, de akinek ez sikerült, nagy esélye volt, hogy tiszteletreméltó kort éljen meg.
Vannak ennél sokkal érdekesebb felfedezések is: az egyik ikerpárnál például veleszületett szifiliszre utaló jeleket véltek felfedezni a szakemberek – ha ez bebizonyosodna, akkor el kellene vetnünk azt az elméletet, hogy a betegséget Kolumbusz és tengerészei cipelték be a 15. században az Újvilágból. Ezek a gyermekek komoly ápolásra szorultak és körültekintő gondoskodást igényeltek – mutatott rá Fabian Kanz bécsi antropológus. Az pedig, hogy túlélték, a római családok támogatására, példamutató hálózati kapcsolatára utal, s egészen más megvilágításba helyezi az ókori társadalmi kapcsolatok viszonyrendszerét.
A földi maradványok két részre való „osztása” is érdekes adalékot szolgáltat Pompeji társadalmi berendezkedésével kapcsolatban. A szoba egyik felében ugyanis csak olyan embereket találtak, akiknél semmilyen használati tárgy nem volt, míg a terem másik végében pénzzel, arannyal és más, értékes tárgyakkal felszerelkezett polgárok voltak. A szakemberek szerint a legvalószínűbb magyarázat erre az, hogy a szegények fejvesztve, ingóságaik, személyes holmijuk nélkül rohantak végzetük elől, miközben a gazdag pompeji polgárok előre megtervezett forgatókönyv szerint cselekedtek – vagy esetleg egyszerű tolvajok voltak, akik útközben rabolták ki a pánikba esett embereket.
A csontok megvizsgálásából az is kiderül, hogy a szegények – ha nem is ugyanolyan mértékben, de – a gazdagokhoz hasonló étrendet folytattak. Az emésztőgödrök azt mutatják, hogy a tengeri sün, a csirke, a tojás, a füge és a dió is az alsóbb társadalmi csoportok asztalára kerülhetett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
