Az euró első áldozata
2010. november 23. 14:43 The Daily Telegraph
Húsz éve bukott bele a kormányzásba Margaret Thatcher, aki miközben külföldön az euró bevezetése ellen vívta szélmalomharcát, otthon a közös valutát pajzsra emelőket próbálta lecsendesíteni.
Geoffrey Howe, a Vaslady egyik bizalmi embere televíziós fellépésekor azt nyilatkozta az őt faggató Brian Walden riporternek, hogy Nagy-Britannia általában véve nem ellensége az eurónak. Thatcher hazatérése után Howe húzta a rövidebbet, majd beadta lemondását, de beszéde a színfalak mögött a vezetésért folytatott harcoknak nyitott utat.
Thatcher 1993-ban megjelent önéletrajzán nem fogott az idők vasfoga. A visszaemlékezésből kiderül, a miniszterelnök asszony milyen alaposan vizsgálta Jacques Delors Európai Monetáris Uniójának ötletét, s megtudhatjuk, hogy a Vaslady nem csípőből utasította el az euró bevezetésének gondolatát, hanem sokkal inkább gazdasági megfontolások intették óvatosságra.
Thatcher figyelmeztette az euróért lelkesedő pénzügyminiszterét, John Majort is, s azt állította, a közös valuta nem talál ugyanúgy gyógyírt Európa gazdasági motorja, Németország, illetve a kisebb országok, mint például Görögország bajára. Thatcher szerint Németországnak infláció-fóbiája van, a kicsik „gazdaságát pedig romba döntheti” az euró bevezetése.
A Vaslady ezzel mintha előre látta volna Írország, Görögország és Portugália jelenkori gazdasági katasztrófáit – az egyik olyan eseményt, amelyet ellenlábasai – Mitterand és Kohl – egyszerűen nem akartak elhinni neki. 1990 novemberében, Thatcher távozásával egy kritikus hang halkult el, s egy új konszenzus volt kialakulóban az euró körül.
Ez a konszenzus az egész brit politikai palettát felölelte: Tony Blair Munkáspártja, a liberális demokraták, a szakszervezetek, vezető üzletemberek, a Financial Times, sőt, még a konzervatívok is mellé álltak, egy ambiciózus libdem képviselő, Danny Alexander pedig Nagy-Britannia Európában címmel indított kampányt. „Az ár, amit megfizetünk az elveszett támogatásokért és munkahelyekért, egyszerűen felbecsülhetetlen” – monda Peter Mandelson munkáspárti politikus. „Az euróövezeten kívül keveset tehetünk az ipar megvédésére a font sterlinget destabilizáló kilengések ellen” – tette hozzá.
A kritikusokat pellengérre állították, a fonthoz körömszakadtukig ragaszkodó politikusok ellen indított hadjárat az olyan képviselőket sem hagyták érintetlenül, mint William Hague, az ellenzék vezére. Hague Thatchert próbálta túllicitálni, amikor azt mondta, hogy a tagság „hatalmas gazdasági boommal és mély recesszióval jár együtt”, a közös valuta bevezetése pedig „visszafordíthatatlan folyamat”. Hague intései süket fülekre találtak, ráadásul a képviselőt azzal vádolták meg, hogy a torykat még jobbra tereli. A sorba még a BBC is beállt, s megpróbálta elhallgattatni a kritikusokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
