Továbbra is rengeteg a jelöletlen sír Spanyolországban

2010. november 17. 08:07 The Independent

Egy, a negyvenes éveiben járó, nevének elhallgatását kérő spanyol ügyvéd által elmesélt eset: nagyapjának meggyilkolása, majd egy útszéli árokban való elföldelése csak egy azon 120 ezer spanyol polgár története között, akiket Franco milíciistái öltek halomra, s akiknek azonosítása még hátravan. 71 évvel a spanyol polgárháború lezárása, 35 évvel Franco halála és négy évvel az után, hogy törvényt hoztak a háborús tömegsírok exhumálására, a több mint kétezer sírhely közül csak minden tizedik ügyére sikerült pontot tenni.

Sevilla tartományban például a 104 sírhely közül eleddig mindössze kettőt sikerült feltárni, pedig – ahogyan az ügyvéd fogalmazott – „mindenki, aki a Franco-éra alatt ott élt, pontosan tudja, hogy melyik sírokról van szó, ott nőttek fel szüleink”. „A sírok és a vesztőhelyek a temetők azon részén találhatók, ahol az öngyilkosokat, az ateistákat és a nem megkeresztelt gyermekeket temették el a Franco-évek alatt” – mondta el Juan Luis Castro régész.

Különösen az útszéli árkokat favorizálták Franco milíciái – így Castro. Spanyolország leghíresebb „eltűntnek nyilvánított” személye a költő Federico Garcia Lorca, akit négyezer köztársaságpárti társával együtt ölhettek meg, majd temettek el Granada felett egy domboldalba. „Más esetekben a holttesteket aknákba, vagy erdőkbe földelték el. Volt olyan eset is, hogy a castuerai koncentrációs táborban egy foglyot megkötöztek, bedobták egy aknába, majd egy gránáttal felrobbantották” – mondta el Castro.

Az idő előrehaladtával és a városfejlesztési programok megszaporodásával sok temetkezési helynek nyoma veszett, közülük számtalan szeméttárolók alatt, vagy házak udvarában, a föld mélyén található. Délnyugat-Spanyolországban, Huelva egyik részén például egy becslések szerint kétszáz ember földi maradványát rejtő tömegsír fölé építettek játszóteret.

Néhányat azonban már sikerült feltárni, ilyen a Madridtól 50 kilométerre elhelyezkedő, az évente hat millió látogatót vonzó Valle de los Caídos, amely egy óriási, 150 méter magas és 46 méter széles, több kilométerről is megcsodálható mauzóleumnak ad otthont. Ez az utolsó, Európában felállított nemzeti emlékmű egy egykori diktátornak, ahol a Caudillo mellett a spanyol fasiszta párt alapítójának, Jose Antonio Primo de Rivera földi maradványait is elhelyezték. Franco külön kérése volt, hogy a kriptát a polgárháborúban elhunytak csontjaival kell megtölteni: a két vezetőn kívül így 33,847 polgár – nacionalista és köztársasági egyaránt – hever a föld alatt – harmaduk továbbra is azonosítatlan.

Kilenc köztársasági polgár családja a csontok kiemelése érdekében az év elején a kormányhoz fordult, de egy négy hónapos, titkos vizsgálat végül arra a következtetésre jutott – félve az érzelmek felkorbácsolása miatt –, hogy azok túl rossz állapotban vannak, ezért a kérést megtagadták. A kormány se cáfolni, se megerősíteni nem tudta azokat a híreszteléseket, miszerint Franco földi maradványait kiemelnék, s egy madridi temetőbe helyeznék át, felesége, Carmen Polo mellé. Ez kellemetlenül érintené a spanyol szélsőjobbot, amely így szokásos évi megemlékezését nem tudná egy helyen megtartani.