Autópálya veszélyezteti az abók örökségét
2010. november 16. 08:56 The Independent
Egy negyvenezer éves régészeti lelőhely páratlan lelete az abók, s ez által akár az egész déli félteke őstörténetét is újraírhatja, a tárgyak épségét azonban egy autópálya építése veszélyezteti.
A Jordan-folyó partja fontos találkozóhely volt az őslakosok számára, ahol a különböző törzsek kereskedtek, ceremóniákat tartottak és elásták halottaikat. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy még 1828-ban is, 25 évvel az európai kolonizáció után is használták a helyet.
Az ásatás azután vette kezdetét, hogy abó csoportok kifogással illették a Jordan felett átívelő híd megépítését, amely egy négysávos sztráda részeként kerülne átadásra. A régésztársadalmat természetesen érzékenyen érintette a tervezett beruházás. „Könnyen lehet, hogy az ásatás a történelem eddig ismeretlen részleteit tárja fel, s megmutatja a homo sapiens elterjedésének útvonalát” – mondta el az ásatások vezetője, Rob Paton. A tasmaniai kormány azonban fittyet hányt a régészek ellenvetéseire, s váltig állítja, hogy a híd építésével nem tesznek kárt a régészeti leletekben.
Mielőtt a gyarmatosítók birtokba vették a szigetet, a Jordan-völgy nagy része az abók egyik lakhelye volt, a víz gazdag volt halban, az emberek pedig kengurukra vadászhattak.
A régészek szerint a régészeti leletek újraírhatják az abók történetét Tasmaniában és Ausztráliában. Az eddig végzett nyolc próbaásatás során 1440 tárgyra bukkantak, s becslések szerint további három millió régészeti leletet rejthet a föld. „Ezek a tárgyak mindennapos használatra készültek, amelyek igen ritka felfedezéseknek számítanak. Ezáltal nemcsak azt tudjuk meg, hogy miként éltek az abók, hanem a világ más tájain élő, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek életébe is betekintést nyerhetünk” – mondta el Michael Mansell, a Tasmaniai Abó Központ jogi igazgatója.
Miután a tasmaniai kormányhoz intézett felszólítások süket fülekre találtak, az érdekvédők most a szövetségi kormány közbenjárását kérik. Mansell egyenesen „kulturális vandalizmussal” vádolta meg a tasmaniai kormányt: „Úgy gondoltuk, hogy hozzánk hasonlóan ők is izgatottan figyelik a fejleményeket, de a kormány csak az autópálya egyik akadályaként tekint az ásatásokra. Semmi olyat nem becsülnek, ami távol áll az ő fehér kultúrájuktól. Számukra az a szent, s ezt az abó kultúra fölé helyezik” – panaszolta a jogi igazgató.
Tasmaniában a 19. század elején kezdték szisztematikus összegyűjteni, legyilkolni, illetve hajóval elszállítani a bennszülötteket. A szigeten kevés nyoma maradt az abók kultúrájának, így a folyóparti lelőhely – amely mintegy három-négyszáz ember rendszeres találkozóhelye volt – rendkívül ritkának számít; az érdekvédő szervezetek ezért most azt szeretnék, ha nemzeti örökséggé nyilvánítanák a területet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
