Esztergom megkerült dzsámija
2010. október 18. 09:38
Néhány hete már látogatható az esztergomi Vízivárosban az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi. Az épület másfél évtizede még egyszerű, földszintes ház volt, csak csonka minaretje emlékeztetett hajdani funkciójára.
Talán a Duna partja felől mutatja legmonumentálisabb arcát a már múzeumként működő egykori dzsámi a Malom bástyával, amely Esztergom 16. századi történelmének fontos színhelye volt. A falakat Buda eleste után, 1542-ben emeltette Várdai Pál érsek olasz hadmérnökök tervei alapján, ám erősségként alig egy évet ért meg, hiszen Szulejmán szultán 1543-as támadásakor ez volt a város védelmi rendszerének az a pontja, amelyet áttörtek az ostromló csapatok.
Július végétől augusztus 8-ig tartott az ostrom, a törökök több mint tízezer ágyúlövést adtak le a várra, s mivel a Malom bástyánál volt az a vízkiemelő rendszer, amellyel a hatvankét méterrel magasabban lévő vár ivóvízellátását biztosították, itt csapott le legkeményebben az oszmán haderő. A bástyát elfoglalták, az ostromlottak víz nélkül maradtak, így feladták a várat.
A Vízivárost ölelő kőfalba (itt korábban a Veprech-torony állt, amit már 1239-ben említenek a források és kapuként is használták), a Malom bástya mellé emlékkő került, amelynek a mai napig olvasható török felirata a szultánt méltatja. A dzsámit 17. század elején építették fel a nevezetes helyen, mellette derviskolostort alapítottak.
Az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi emlékét a nagy török utazó, Evlija Cselebi is megörökítette a 17. század derekán. Mint írja: „A város virágzó és díszes lévén, egy arasznyi földje nincsen üresen. A Duna partján lévő fala alacsony és erős kerítés. Nagyon erős és széles védőfala van. Ennek a falnak a hosszúsága a Hadzsi Ibrahim-dzsámija mellett lévő oromzati mellvédtől ezen Duna-parti fallal együtt egész az árok hévizéig éppen hatszáz lépés. (…) Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámija ólomtetejű, festett deszkapadlású, nagy térfogatú, téglamináretes, magas és új építkezésű szép dzsámi.”
Azonban nem csak szép épület volt, de nagyon átgondolt konstrukció is. Hogy a hatalmas belső térnek megfelelő legyen az akusztikája, a fal síkját helyenként a szájukkal kifelé fordított, befalazott korsókkal törték meg. Így nem visszhangzott a terem. A befalazott korsók pedig – mint az a régészeti feltáráskor kiderült – érdekes leletet rejtettek: a város visszafoglalása után a 17. század végén ugyanis nem rombolták le a dzsámit, hanem az érsekség tulajdonába került és magtárrá alakították át. A korsókban pedig évszázadokkal korábban beléjük csurgott árpaszemekre bukkantak.
A cikk folytatása és virtuális séta a dzsámiban a műemlékem.hu magazinjában
Támogasd a 
szerkesztőségét!
