Bélférgek és hermafroditák a 19. századi angol orvosi hajónaplókban
2010. október 7. 08:51 The Daily Telegraph
Két méter hosszú bélférgek, az első hermafrodita írásos emléke és egy dohányfüsttől életre kelt tengerész története is olvasható a brit Nemzeti Levéltár nemrégiben kutathatóvá tett anyagai között.
Ezekben az iratokban az 1793 és 1880 között a tengerészekkel együtt utazó orvosok színes, izgalmas történetekről, köztük hadbíróságokról, hajóroncsokról és gyilkosságokról tesznek említést. A két évig tartó katalogizálási folyamat eredményeképpen a kew-i Nemzeti Levéltár több mint ezer, a királyi haditengerészet orvosi tisztjeinek dokumentumát tárja a nagyközönség elé.
Az egyik ilyen forrás a 12 éves Ellen McCarthy-ról szól, aki az írországi Corkról induló, s a kanadai Quebec felé tartó Elizabeth fedélzetén lett rosszul, majd három bélférget köhögött fel, amellyel édesanyja azonnal a hajó orvosához sietett. A feljegyzésben szereplő P. Power részletes leírást adott a beteg panaszairól, majd az által adott orvosságok – szirupok és injekciók, köztük brandy, árpavíz és higany-klorid – hatásosságáról; a hajóorvos ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a gyermek végül a terpentinolajnak köszönhette gyógyulását.
Az orvosoknak többek között skorpió- és tarantulacsípés, cápaharapás, skorbut és számtalan nemi betegség ellen kellett gyógymódot kiötölniük. Egy másik hajóorvos a 18 éves Samuel Tapper esetéről számolt be, akinek mellei kifejlett női idomokhoz voltak hasonlatosak, miközben férfi nemi szervein semmi elváltozás nem volt látható. Ugyanabban az évben, 1802-ben egy negyven éves tengerész, James Calloway ájulásáról emlékeznek meg a hajónaplók, aki csak akkor ébredt fel, amikor a dohányfüst elérte érzékszerveit.
Ma már szokatlannak tűnhetnek a hajóorvosok által használt gyógymódok, de sok esetben úttörőknek bizonyultak, mivel ezeknek az orvosságoknak a tökéletesített változatait használjuk ma is – mutatott rá Dan Gilfoyle, a levéltár munkatársa.