Csatát nyerhettek a rómaiak Észak-Németországban
2010. szeptember 17. 10:11
Egy észak-németországi ókori csatamezőn talált régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy a régióban három légiót is elfogyasztó római hadsereg az i.sz. 9-es, a teutoburgi erdőben elszenvedett katasztrofális vereség ellenére mégiscsak megvethette a lábát Európának ebben a felében.
Két évszázaddal később, 235-ben Maximinus Thrax büntetőexpedíciót vezetett a germán törzsek ellen, s a császárt komolyan foglalkoztatta a gondolat, hogy leigázza az északi népeket. Ezen a nyáron 1800 lelet került elő, a régészek a Harzhorn-hegységnél például 200 méteres hatósugarú torziós katapultokat találtak, amely a római arzenál egyik legfejlettebb fegyvernemének számított, de a föld további hetven nyílvesszőt is rejt még.
A rómaiak katonai fölénye a többnemzetiségű hadsereg harcosainak különböző készségeiből adódott, a Harzhornnál küzdő segédcsapatok között például marokkói gerelyhajítók és közel-keleti íjászok is akadtak. A római történetíró Herodianus szerint Maximinus az egész országot feldúlta, s mielőtt a császár megengedte volna hadseregének, hogy kedvükre fosztogassanak, a katonák felégették a falvakat, elpusztították a termést és ellopták a germán „barbárok” jószágait. Maximinius Thrax azonban nem sokáig örülhetett történelmi diadalának, ugyanis három év múlva saját emberi meggyilkolták, amikor a császár Rómába vonult, hogy konszolidálja hatalmát.
A régészek térképet készítettek arról, hogy a Harzhornt megmászó római katonák lábbelijeikről hol estek le a szegecsek. A hódítók minden bizonnyal felülmúlták ellenfeleiket, mielőtt tovább folytatták volna útjukat, a csatamezőn ugyanis nem találtak csatokat a kutatók, amely általában abban az esetben történt, amikor a győztesek megfosztották ezektől a római legionáriusokat – ráadásul elesett rómaiak sírhelyei sem kerültek eddig még elő.
A rómaiak azonban minden bizonnyal elkönyveltek némi veszteséget is, erre utal egy nemrégiben feltárt díszes római kardhüvely, illetve egy ló csontjai, amelyet egy radiokarbonos vizsgálat szintén 235-ra datált. „A négylábú valószínűleg csapdába esett” – mondta el Michael Meyer, az ásatásokon dolgozó egyik régészprofesszor. A hegy körül talált kilenc pénzérme dátuma – 228 – ráadásul szintén egyezést mutat a rómaiak észak-németországi jelenlétével.
„Több ezer ember vehetett részt a csatában” – így Meyer, aki egyben azt is feltételezi, hogy Róma az Elbánál a hadsereg ért támadásokat akarta megbosszulni. Az 500x2000 méter területű helyszínt először a kormány által felkért régészek vizsgálták fémdetektorokkal; itt szinte az összes fém római eredetű, köztük sátorcölöpök, valamint a lovas kocsik alkatrészei. A lúgos föld szerencsére megakadályozta, hogy az eszközök gyorsan elrozsdásodjanak, így idővel újabb értékes tárgyak kerülhetnek elő az ásatások során.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
