A kisüzemi sörfőzdék múltja, jelene és jövője
2010. augusztus 25. 09:44 Domján István, Vaskó Győrgy
A kisüzemi főzdék megjelenése
Milyen hatással voltak a kisüzemi sörfőzdék a magyarországi gyártókra?
A gyártók folyamatosan fejleszthették termékeiket a mi tapasztalatainkon, így nekünk is köszönhető hogy a Magyarországon gyártott sörfőzdéket (becslésem szerint 1000) ma már a világ minden pontján megtalálhatjuk. Sok esetben ez úgy történt, hogy az itthon gyártott gépeket egyszerűen átcímkézték és két-háromszoros áron adták tovább a fejlett sörgyártó kultúrával rendelkező országok. Ez nagy üzlet volt a gyártóknak, nagy az államnak, csak rólunk feledkeztek meg.
Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy ebben az időben zajlódtak az olajszőkítések. Azt gondolták rólunk, hogy egy kalap alá vehetők vagyunk ezzel a csoporttal, ezért — megelőlegezendő az esetleges szabálysértéseket — kauciót kellett letennünk. Ez az első körben 5 millió forintot jelentett. De mivel a gyártók többsége erre nem volt képes, ezt 1 millió forintra szállították le. Ha valaki pénz híján is tovább akart dolgozni, a Vámhatóság elfogadta a gyártó jelzáloggal terhelt lakását is, ha azt bevitte a vállalkozásába.
De itt megint újabb probléma keletkezett. Ha a vállalkozó időközben kifizette a banki hiteleit és szerette volna a bankgaranciával a kauciót kiváltani, akkor sem lehetett már a bevitt ingatlant kihozni a vállalkozásból, csak az illeték lefizetése után. Az mindenki előtt ismert, hogy a valamikor megvett vagy megépített ház ekkortájt többszörös milliomossá tette gazdáját, ezért az illeték nagysága miatt, bár nem jó érzést hagyva maguk után, azok maradtak a vállalkozásokban Ez a rendezetlen jogi helyzet, a későbbiekben sajnos nehézségeket fog még okozni.
A folyamatosan változó elszámoltatási rendszer a profitvadászokat elűzte a sörgyártásból. Mivel tartott még — tőlünk keletebbre — a sörfőzde építési konjunktúra, lehetőségük volt gyorsan megszabadulni főzdéiktől. Ebben az időben a gazdasági környezet és a profitvadászok tehetők felelőssé, hogy a házi sörfőzdék termékei nagymértékben elvesztették a hitelüket és fogyasztóikat.
1994-1995-ben azok a sörfőzde-tulajdonosok akik látták ezt veszélyt, és érzékelték a feszültséget, hozták létre a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületét. Az egyesületünknek három fő célja volt. és van:
— az érdekképviselet
— a szakmai továbbképzés biztosítása
— a kulturális és szakmai rendezvényeken való színvonalas megjelenés
Egyesületünknek fénykorában 140-et meghaladó taglétszáma volt. Mára a működő kb. 50-60 sörfőzde közül csak 40-en vagyunk. Hogyan történhetett ez meg?
— a sörfőzdék számára nem írtak ki pályázatokat, amivel a fejlesztést indukálták volna
— a kényszervállalkozók nem tarthatták a versenyt a nagy sörgyárakkal
— a vállalkozók többsége negyven éves kora felett indított, és mára elérte a nyugdíjas kort
— sajnos az állandó harc felőrölte egy részünknek az egészségét, és be kellett fejezni vállalkozásukat
— kevés helyen valósult meg a szakma továbbvitele a családban.
Mi történik napjainkban? A technológia és a technika gyors fejlődése a nagyüzemi sörgyártásban ma már nem tart igényt a tradíciókon felnevelkedett sörfőző szakemberekre. Talán nekünk, kicsiknek ez a szerencsénk, és egyben felelősségünk is, mert csak az ő segítségükkel folytathatjuk a hagyományokon alapuló sörfőzést. Szinte hihetetlen, hogy a fogyasztók döntő többsége előtt nem ismert, hogy az iparszerű sörgyártásban alkalmazott pótanyagok (rizs, kukorica, cukor, szódavíz) csak kiváltó alapanyagok, de a maláta táplálkozási értéke szempontjából nem pótolható.
A jelenlegi gazdasági helyzet, az alacsony vásárlóerő fordítja a fogyasztókat a tömegsörök irányába. Nem így van ez azokban az országokban ahol már tudatosult az, hogy az ételed — mondhatom azt is, hogy az italod — az életed. Példaként említhetem Dániát, ahol az utóbbi két évben 60 házi sörfőzdét alapítottak.
Nem mondhatjuk azt, hogy az egész országra egységesen hatnak a gazdasági tendenciák. Ez igaz a sörfőzdékre is. A kezdetkor még területileg megfelelő elosztásban helyezkedtek el. Később az ország nyugati felében lassan fokozatosan bezártak, és mára lényegében Budapest környékére és a keleti országrészre korlátozódtak. Ezen belül is két kategóriát figyelhettünk meg:
— akik csak a termeléssel foglalkoznak, palackos és hordós kiszerelésben
— és azokra akik saját vagy bérleményükben zárt rendszerben forgalmazzák a sörüket.
Egyesületünk 1996-ban jelent meg először a nagy nyilvánosság előtt. A millecentenárium jegyében megrendezett OMÉK-on a vásár közönségdíját nyertük el. Itt rendeztük meg az első sörversenyünket, amire mindnyájan nagyon büszkék voltunk.
1998-tól minden második évben nemzetközi sörverseny keretében találkoztunk kollégáinkkal. Nem volt nehéz a toborzás, mivel a résztvevő országokban magyar berendezések üzemeltek, így ezek a személyes kapcsolatok alapján működtek. A résztvevő országok között szerepelt Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország. Szlovénia, Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország, Üzbegisztán, Japán, Görögország, Németország, Franciaország. Ezek a találkozások nemcsak a barátságot, és a versenyszellemet szolgálták, hanem a tapasztalatok átadását is jelentették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
