Sok még a rejtély az Irene komplexum körül
2010. július 27. 10:06
A Georgia állambeli Savannah városa melletti azonos nevet viselő folyó partján ma masszív daruk, teherhajók és raktárépületek találhatók. A bennszülött törzsek által épített titokzatos épületkomplexumnak nyoma sincs, amelynek helyét a kikötői hatóság hat évtizeddel korábban építette be.
Sok még a kérdőjel a komplexummal kapcsolatban, amely lehetett vallási szentély, királyi rezidencia, egy jól megerősített kikötő, de az is elképzelhető, hogy az épület mindhárom funkciót egyszerre töltötte be.
A városnak az angol gyarmatosítók 1732-es megérkezése előtti történetét az ide látogatók alig ismerik. Georgia és Dél-Karolina partjai Spanyolország számára létfontosságú terület volt, ahonnan Madrid a 16. században Észak-Amerika további területeinek gyarmatosítását tervezte elindítani. A tengerparthoz közeli szigeteket és torkolatokat a spanyolok előtt a wahalék (a krík szó jelentése: „déliek”) uralták, akik eredetileg a floridai félszigetről származtak. Mivel azonban a spanyol abc nem ismeri a ’w’-t, ezért a wahale elnevezés helyett a Guale szót kezdték használni az európaiak.
A bennszülött nép 1732-re a különböző európai betegségek, a spanyolok kegyetlenkedései és más törzsek hódításai miatt szinte teljesen kihalt, s csak keveseknek sikerült a közeli Saint Augustine-ra, vagy az Appalache-hegységbe menekülnie, miután Spanyolország 1684-ben kivonult Georgiából. A wahalék elvándorlása után a velük rokonságban álló maszkagi falvak az ország belsejébe telepedtek át, akiket a britek yamasee-nek („Yama leszármazottjai”) neveztek. A yamasee indiánok 1715-ben fellázadtak a britek ellen az európaiak rabszolgatartó gyakorlata miatt, s majdnem a földdel tették egyenlővé Dél-Karolinát, de a cherokee indiánok később támadásba lendültek és visszakergették őket Floridába.
I.sz. 1000 körül egy ismeretlen csoport a tengerparttól másfél kilométerre a szárazföld belsejében egy épületegyüttes építésébe kezdett, amely egy háromszög alakú szigeten, a Savannah folyó mellett volt látható. A sziget egyik oldalán futott a Savannah, a másik oldalon egy patak csörgedezett, míg a harmadikon egy az évszázados heves esőzések okozta szakadék tátongott – ezzel a folyami kereskedelem természetes megerősítést kapott. Az újonnan jövők ezt ráadásul egy fapalánkkal is megerősítették, valamint házakat és mesterséges dombokat is építettek. Az Irene komplexum így a tengeri kenuk és a maya vitorlás hajók számára is biztonságos helynek számított a kereskedés zavartalan lebonyolításához.
A radiokarbonos vizsgálatok bebizonyították, hogy a komplexum a 16. században, a spanyolok gyarmatosítása idején is lakott volt, bár ezt még nem sikerült egyetlen spanyol feljegyzéssel sem alátámasztani. Egy másik elmélet szerint az épületegyüttes királyi székhely volt, ahol a tartomány elöljárói és az alattvalók éltek. Szólnak amellett is érvek, hogy az Irene komplexum egy megerősített kikötő volt, ahol a hegyekből és Piedmontból érkező javakat a floridai partról származó termékekre cserélték, de azt sem lehet kizárni, hogy az épület vallási szentélyként funkcionált, a megerősítések pedig a hódítók elleni védekezéshez kellettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
