A szerzői jogokért küzdött a viktoriánus Anglia legnagyobb írója

2010. június 9. 11:47 MTI

Portsmouthban született 1812. február 7-én, tízéves korától Londonban élt. Apja, a haditengerészet pénztárának kissé bohókás és meggondolatlan tisztviselője 1824-ben az adósok börtönébe került, s a gyermek Charles arra kényszerült, hogy éhbérért piszkos és fárasztó munkát végezzen egy cipőpasztagyárban. E gyermekkori trauma későbbi írói pályáján jól hasznosult, fogékonnyá vált a szegények szenvedései iránt, mély együttérzéssel ábrázolta a kifosztott, elnyomott gyermekek életét.

Apja szabadulása után egy magániskolában folytatta tanulmányait, majd egy ügyvédi iroda gyakornoka lett. Belekóstolt a színészetbe, majd parlamenti riporternek szegődött a Morning Chronicle-hoz. Közben Boz álnéven rövid írásai, esszéi jelentek meg különböző lapokban, ezeket kötetben is kiadták. 1836-ban megbízták, hogy egy neves karikaturista képei alá kísérőszövegeket írjon, s így született meg első nagy sikere, A Pickwick Klub, a korabeli Anglia szeretetteljes torzképe. Ebben az évben megnősült, a házasságból tíz gyermek született.

Dickens pályája felfelé ívelt, sorra jelentek meg regényei. Elsőként a Twist Olivér, a XIX. századi angol szegények és megalázottak birodalmának panorámája, amelyből számos filmfeldolgozás is készült. Majd következett a Nicholas Nickleby élete és kalandjai, a Ritkaságok régi boltja, s az első korszakot lezáró Martin Chuzzlewit.

1841-ben ellátogatott Amerikába, ahol ovációval fogadták, de sérelmezték, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről. 1843-ban írta meg talán legtöbbször lefordított művét, a boldogság és lelki gazdagság megható meséjét, a Karácsonyi éneket. 1850-ben jelent meg a nem titkoltan önéletrajzi jellegű Copperfield Dávid, a világról alkotott képének enciklopédikus jellegű összefoglalása.

Az ötvenes években írott sötét tónusú regényei (Örökösök, Nehéz idők, Kis Dorritt) a korabeli Anglia átfogó, s meglehetősen zord képét nyújtják. Az elkomorodásnak magánéleti oka is volt: a 45 éves író beleszeretett egy 18 éves színésznőbe, akivel másfél évtizedig titkos viszonyt folytatott. Dickens felesége rájött a kapcsolatra, s különvált férjétől, de haláláig kitartott mellette.

Miután házassága tönkrement, nyilvános felolvasóesteken kamatoztatta színészi képességeit, s végül hatalmas sikert aratott. Valószínűleg az ebbe fektetett rengeteg energia nagyon kimerítette, utolsó éveiben már jóval kevesebbet írt. Ekkor készült el A két város meséje című történelmi regénye, s az ifjúkorát felidéző Szép remények, amelyben kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról.

1867-68-ban Amerikában is tartott felolvasásokat, de az utazás megviselte egészségét. 1870 áprilisában egy felolvasóestjén összeesett, két hónappal később, június 8-án pedig Chatham melletti házában munka közben rosszul lett, s egy nappal később meghalt. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.