Mítoszok, legendák, Trianon
2012. június 4. 15:02
Georges Clemenceau magyar menye
Sokszor találkozni azzal a nézettel, hogy a francia miniszterelnök azért volt olyan bántó és elutasító a magyarokkal szemben, mert őket okolta fia elrontott házasságáért. A fiatal Michel Clemenceau egy jó nevű párizsi középiskolába járt, majd Svájcban mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Ezután Diószegre került, ahol a Kuffner és Guttmann-féle cukorgyárban kezdett dolgozni. A huszonhét éves és fiú itt ismerte meg a tizennyolc éves, nemesi családból származó Michnay Idát. Eljegyzésükre 1900 szeptemberében került sor, majd egy évvel később házasságot kötöttek.
Igaz, hogy Georges Clemenceau első reakciója nem éppen az örömé volt, de később már pozitívan nyilatkozott az új családtagról: „Michel nagyon jó. A felesége nagyon tetszik”. A fiatal párnak két fiúgyermeke született, Georges és Pierre Clemenceau. Michel nem bizonyult jó apának, hiú volt, kegyetlen és önző. Hazatérése után kétes üzletei csak bonyolították helyzetét, apjával kapcsolatuk megromlott, évekig nem is beszéltek egymással. Házassága nemsokára válással végződött: Madame Clemenceau férje távollétében engedett egy fiatal férfi ostromának, melyről Michel is értesült, azonnal elvált a nőtől, fiait elvitte tőle és mindenféle kapcsolatot megszakított vele. A francia miniszterelnöknek tehát valóban volt magyar menye, de szerepét és jelentőségét mérlegelni kell.
Lloyd George angol miniszterelnök, Vittorio Orlando olasz elnök, Georges Clémenceau francia elnök és Woodrow Wilson amerikai elnök
Clemenceau a magyar politikai elit iránti ellenszenvének születése 1906 és 1909 közöttre tehető, amikor a Harmadik Köztársaság miniszterelnöke lett. „Magyarországon ekkor a függetlenségi-ellenzéki hathetes koalíció kormányzott. A dualizmus ellenzékeként hatalomra jutása eleinte nagy reményekkel töltötte el a francia külpolitika irányítóit. E nagy reményeket a függetlenségi, alkotmánypárti politikusok sem igyekeztek lelohasztani.
Az alkotmányos válság napjaiban a kezdeti francia ellenszenv az újságok lapjain átcsapott magyarbarátságba. A francia külpolitikai elemzők, publicisták abban bíztak, hogy a kormányra került ellenzék kibékül a monarchia szláv csoportjaival és együttesen állnak ellen a további német behatolásnak. Az új magyar kabinet nemzetiségi politikája, Bosznia annexiója, a magyar agráriusok által szorgalmazott, Szerbia elleni vámháború, a szerbiai francia fegyverrendelések elbuktatása azonban hamar felszámolta ezt a francia szimpátiát. A német befolyásnak a magyarok ekkor már nem lehettek egyensúlyai.”
Clemenceau iránti magyar ellenszenv abból is fakad, hogy a magyar küldöttek, a sokszor érdes, kihívó és gúnyos modorát mutató elnökkel találkoztak, ez pedig ellentétben állt az eddig megszokott hanggal. A békekonferenciáról szóló emlékiratában kevés szót vesztegetett a francia miniszterelnök a térségről, illetve a német egységről. Felelőssége és elfogultsága azonban vitathatatlan a szerződés megalkotásában.
Fia válásának körülményei nem kavartak fel benne különösebb indulatokat, mindig is Franciaország érdekeit nézte. A győztes és a szövetséges hatalmak vezetőivel is ilyen gúnyosan bánt. Érzelmei azonban mégsem akadályozták meg abban, hogy Románia javára cselekedjék.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
