Valós küldetéssel nyitott a Goldfinger

2010. április 20. 13:42 The Daily Telegraph

A Goldfinger elején Bond egy búvárruhában úszik partra, majd robbanószereket telepít, és csak pár pillanattal később derül ki, hogy mindvégig öltöny volt a gumiruha alatt. Ezután a legközelebbi bárba besétálva órájára néz, majd cigarettára gyújt – és ekkor a háta mögött lángba borul minden (, majd elhangzik a filmtörténet egyik legviccesebb nyitómondata).

Jeremy Duns, brit szerző szerint a jelenetsor egy része a valóságban is megtörtént, és ezt az MI6 ügynöke hajtotta végre a nácik által megszállt Hollandiában. Peter Tazelaar a száműzetésben élő Wilhelmina királynő utasítására jutott be az országba, hogy két honfitársát kicsempéssze onnan.

Tazelaar két társával, Eric Hazelhoff Roelfzemával és Bob Van der Stokkal jól tudta, hogy a német főhadiszállást Scheveningen tengerparti kastélyában rendezték be, és ott minden péntek este fogadást tartanak. A terv így adta magát: Scheveningent 1941. november 23-án hajóval érték el, ahonnan az ügynök búvárruhában úszott partra, ami alatt frakkot viselt, és az átöltözés után egy kis Hennessy XO konyakot magára locsolva könnyen átjutott az őrökön, akik részegnek hitték.

Mindenek filmre adaptálása azonban nem Ian Fleming érdeme: a forgatókönyvet író Paul Dehn a második világháborúban a hírszerzésnél dolgozva tudott az akcióról, és az akkor történteket írhatta bele a filmbe, nagyszabású jelenetté változtatva azt. Duns szerint az akció és a filmben látottak között túl sok hasonlóság van, hogy az a véletlen szüleménye lehessen.

A kutató először persze azt hitte, hogy a jelenet a rendező, Guy Hamilton érdeme, aki a második világháborúban a királyi flottánál az MI6 több hasonló akciójában is segédkezett. A ma 87 éves rendező azonban - elmondása szerint - a legtöbbször csak helyi földműveseknek öltözött ügynököket csempészett át, és nem frakkra búvárruhát húzó szuperkémeket.

Az öltönyös búvárkodást később többször is eljátszották, ám Tazelaarnak nem volt mindig szerencséje: 1942. január 18-án a Gestapo kapta el, és a fogságból csak lélekjelenléte, és a helyi ellenállás egyik tagja segítségével tudott megszökni. A háborúban később Sri Lankán és Indonéziában a japánok ellen küzdött, és az 1950-es években a CIA soraiban szolgált – akcióit ekkor Közép- és Kelet Európában hajtotta végre. 1993-ban hunyt el.

Tazelaar életrajzírója, Victor Laurentius szerint az ügynök Bond „prototípusa”: jóképű volt, imádták a nők, csomó időt töltött a kaszinókban, és semmiben nem hasonlított egy valódi kémre.