Nők is segédkeztek II. Sándor meggyilkolásában
2010. április 20. 09:02 Fekete István
Alkotmányozó gyűlés összehívása, általános választójog, szabad sajtó, községi önkormányzatiság, véleményszabadság, földosztás és az állandó hadsereg felváltása önkéntes alakulatokkal - a 19. századi Oroszország legjobban megszervezett felszabadító mozgalma, a Narodnaja Volja a népszerű demokratikus és szociális célokat tekintve nagyszámú követőre tehetett volna szert, azonban az idő haladtával egyre szélsőségesebb eszközökhöz nyúltak, amelyeket csupán néhány ezer szimpatizáns helyeselt.
A narodnyik Föld és Szabadság forradalmi szervezetből kinövő mozgalom többek között abban tért el elődjétől, hogy nyíltan deklarálta: a társadalmi változásokat a politikában végbe menő fordulatnak kell megelőznie, a parasztság pedig addig nem tud földhöz jutni, amíg a központi kormány autokratikus berendezkedésű marad.
A Föld és Szabadság ama propagandisztikus törekvését, hogy a parasztokkal személyesen vegyék fel a kapcsolatot, s így terjesszék a szervezet igéit, járhatatlan útnak tartotta a Narodnaja Volja, ezért inkább minden erejét a központi kormány elleni támadásokra összpontosította. A körülbelül ötszáz fős szervezet mögül azonban hiányzott a társadalmi bázis, a jórészt csak az értelmiségiek által támogatott csoport eszközei ugyanis kevésbé voltak elfogadottak a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján.
A Narodnaja Volja a társadalom összes rétegéhez kívánt szólni, s ebben két, a szervezet gondozásában megjelent lap volt segítségére: a Narodnaja Volja és a Munkások Lapja egyaránt az autokráciával való politikai küzdelem ügyét népszerűsítette. Bakunyinnak a cár és az állami tisztviselők elleni felkelésre felszólító manifesztuma értő fülekre talált a Narodnaja Volja tagjai körében: a szervezet egyre gyakrabban nyúlt terrorista módszerekhez, amelyben a „terrorista szárny” – köztük olyan prominensek vezetésével, mint Alekszandr Uljanov, Lenin bátyja – fokozatosan vette magához a kezdeményezést.
A Narodnaja Volja nem kevesebb, mint hét merényletet tervezett II. Sándor ellen, mígnem az utolsó végzett is a gyűlölt cárral. A szervezet a kormány tíz-tizenöt legfontosabb tisztségviselőjét tervezte meggyilkolni, szerintük ugyanis ezzel teljesen megbénítható lett volna a cári rendszer. A szervezet elöl járt a társadalom egyenlősítésének propagálásában is, hiszen kötelekében minden negyedik tag a gyengébbik nemhez tartozott – Vera Figner például a II. Sándor elleni összeesküvésből is kivette a részét. A tiszavirág életű csoport rendkívül intenzív kampányt folytatott: a Narodnaja Volja terrorista módszereinek cári családtagok, rendőrfőnökök és a kormány prominens tagjai estek áldozatául.
A terror tovább folytatódott III. Sándor uralma alatt, ezért Szentpétervár meghátrálni kényszerült, s hajlandó volt bizonyos engedményekre a szervezet megzabolázása érdekében. A kormány azonban felismerte, hogy az egyre inkább egy szekta benyomását keltő szervezet társadalmi potenciálja fakulni látszik, a parasztok ugyanis a várakozásokkal ellentétben nem keltek fel a sikeres merényletek dacára. A terrorszervezet legnagyobb sikere, nevezetesen a cár elleni sikeres merénylet, a csoport végelgyengülésének kezdetét jelentette.
A Narodnaja Volja etikailag elfogadható választásnak tartotta a terrorizmust, mondván, egy tömegfelkelés okozta zűrzavar nagyobb káoszt eredményezett volna, az ártatlan emberek meggyilkolását pedig a háború „járulékos” veszteségéivel magyarázta. A szervezet módszere különbözött az akkor Európában dívó jelenségtől, ugyanis a kontinens keleti felén az anarchizmus eseti, individuális jellegű volt, míg Oroszországban szervezett keretek között folyt.
1879 és 1883 között több mint hetven per folyt a Narodnaja Volja tagjai ellen, amelyek során a szervezet kétezer tagját ítélték el, de a nagyobb megtorlástól tartva sokan elmenekültek az országból. A Narodnaja Volja tagjai Szergej Nyecsajev A forradalmárok katekizmusa (1869) című könyvének útmutatásai szerint jártak el, amelyben a nihilista szerző leszögezi: amellett, hogy a lázadóknak nem szabad barátságokat létesíteniük, vagy szerelembe esniük, fel kell készülniük a kínzásokra és a halálra is. II. Sándor meggyilkolása után a terrorszervezet ideológiai és szervezési krízisbe került, amelyet már egyáltalán nem tudott kiheverni, s a csoport forradalmi ideáival szimpatizáló szervezetek is távolodni kezdenek a Narodnaja Volja-tól.
A terrorista módszerek ugyan nem hullottak termékeny talajra a nyolcvanas-kilencvenes évek Oroszországában, de később a börtönből kiszabaduló egykori veteránok egy sokkal életképesebb tömörülés, a Szociálforradalmár Párt megalakulását fogják elősegíteni. A terrorizmus egy időre lekerült a cári rendszert megdönteni kívánó csoportok napirendjéről, amely új lendületet csak 1902, Szipjagin belügyminiszter meggyilkolása után vett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
