A hírszerzők mindennapjai a Kádár-korszakban
2010. április 16. 09:51
A Kádár-korszak titkosszolgálatainak történetével foglalkozó publikációk eddig kevés információt tártak fel a szervezet belső életéről. Tabajdi Gábor a hírszerzők 1974 és 1983 közötti mindennapjait mutatta be a Betekintő legújabb számában.
Magyarországon nem alakultak ki a múltidézés olyan terei, ahol kézzelfoghatóvá válhatna a Kádár-korszak politikai rendőrségének világa. Különösen igaz ez a hírszerzésre, amelynek egykori épületeit 1990 után feltételezhetően a III. Magyar Köztársaság titkosszolgálatai hasznosították. A Terror Háza Múzeum a rákosista diktatúra időszakát, az ÁVH brutális világát jeleníti meg elsősorban.
A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek politikai rendőrségéről hasonló közvetlen élményeket nem szerezhetünk. Így míg például Berlinben a Stasi egykori főhadiszállásán sétálva a látogatók megtekinthetik Erich Mielke parancsnoki dolgozószobáját, tárgyalóját, sőt a titkárnői szobák melletti főzőfülkét, addig ilyen szembesülésre nálunk nincs lehetőség.
Visszaemlékezések, oral history interjúk hiányában különösen kevés ismerettel rendelkezünk a hírszerzők mindennapjairól. Pedig a mélyebb elemzések szempontjából nem lehet érdektelen, hogy milyen körülmények között születtek azok a dossziék, amelyek jelenleg az ÁBTL-ben kutathatók. Milyen munkakörnyezetben dolgozhattak az egykori hírszerzők? Milyen tényezők befolyásolták tevékenységüket, világlátásukat? Milyen infrastrukturális lehetőségekkel rendelkeztek? A helyi MSZMP szervek hivatalos, pártzsargonban írt iratai, illetve az egyes beosztottak véleményét rögzítő havi információs jelentések ezekre a kérdésekre is válaszokat adhatnak.
A hírszerzés az állambiztonság szervezetén belül is különleges helyet foglalt el, ám a hírszerzők világa egyfajta társadalmi zárványként is értelmezhető, hiszen amíg a hetvenes években, a „pangás évtizedében” az ideológiai szólamok fokozatosan kiüresedtek, a társadalom depolitizálódott, itt ezek a normák – legalábbis a mindennapi említés szintjén – fennmaradtak.
A különböző bel- és külpolitikai eseményekkel kapcsolatban feljegyzett vélemények között igen sok sematikus megfogalmazás található, ahol feltételezhető, hogy a csupán a jelentést összeállító agit-prop titkár feladatteljesítéséről van szó (pl. a Kék fény, Magyar Rendőr híreinek kommentálása). Néhány esetben azonban „életszerűbb” véleményeket olvashatunk. A valutázó „közel-keletiekről”, az Interpol tagság fogadtatásáról, a belső tájékoztatásról, egyes belügyi akciókról (röplapozás, Charta ’77 szerveződése) megfogalmazott állítások érdekes adalékokat szolgáltathatnak az adott állambiztonsági intézkedésekkel foglalkozó kutatóknak.
A hírszerzés MSZMP szerveinek iratait olvasva úgy tűnik, hogy elkülönülő, belterjes világuk ellenére a III/I. Csoportfőnökség munkatársai számos ponton érintkeztek a szocialista rendszer hétköznapjaival, beilleszkedtek a hetvenes évek mindennapjaiba. Viszonylag kedvező helyzetük ellenére hasonló problémák foglalkoztatták őket, mint a társadalom többségét. Munkahelyükön olyan a hiánygazdaságon alapuló infrastrukturális problémák jelentkeztek, amelyek a magyar munkavállalók többsége számára is mindennapi tapasztalatot jelentettek. A hírszerzők napi feladataikat egy konszolidált állam biztonságának érdekében, alaposan szabályozott módon (a „szocialista törvényesség” jegyében) végezték.
Eközben hivatásuk révén ők rendelkezhettek a legpontosabb ismeretekkel arról, hogy a magyar gazdaság és társadalom állapota miként értékelhető világviszonylatban. Mentalitásukat a hetvenes évek szocializmusának az így megélt sajátosságai határozták meg. A rendelkezésre álló pártdokumentumok, összegzések különös kettőségben mutatják be a belső világukat.
A részletes cikk hangulatjelentésekkel, és korabeli életképekkel a Betekintőben
Támogasd a 
szerkesztőségét!
