Dél-Korzika elfeledett templomai

2010. február 24. 10:12 INRAP

A korai középkorban emelt templom 11 méter hosszú és 5,6 méter széles hajójának falai több mint egy méter magasan maradtak meg, a hajót dél felé egy szentély zárta le. A kápolnát egy korábbi templom maradványaira építették, amely a jelek szerint robosztusabb - 16 méter széles és 8,5 méter széles – lehetett. A feltárás során meg tudták figyelni, hogy a belső kialakításban a liturgia szabályait követték. A kórusnál az oltár és a klérusnak fenntartott padok alapfalai kerültek elő.



Sor került a templomhajó oldalfalainak a meghatározására, a kórus felé vezető folyosó kialakítása erőteljesen hasonlít egy, a Bastia közelében fekvő kora keresztény bazilika építészeti megoldásához. A Propiano-ban feltárt templomot a méretei alapján akár püspöki székhelynek is lehetne tartani, de ezt az írott források nem támasztják alá. Az egykori plébánia, amely az északi részen feküdt, tűzvészben pusztult el.



Kelet felől egy 6,5 méter átmérőjű, kör alakú épület maradványai egy még korábbi egyház létére utalnak. Az alapozó árokból előkerült bizánci övcsat tanúsága szerint az építkezések a 6. század közepén történhettek. A nyugati részen egy modern hangár építése során részlegesen megsemmisítették a harmadik templom apszisát. Elképzelhető, hogy ez egy temetőkápolna lehetett. Maga temető 72 sírt rejtett, a felnőttek holttestét leggyakrabban cserepekből kialakított tetőzet alá helyezték, de olykor kő- vagy tégla szarkofágot alkalmaztak. A gyermekeket afrikai amforákban hantolták el. Ez utóbbiak száma tekintélyesnek mondható, néha a maradványokat tartalmazó edények fölé tetőzetet is emeltek. Sírmellékletként néhány üvegedény és pénz került elő, a legtöbb a 4. századból származott. A temető azt bizonyítja, hogy Propriano az ókorban városias jellegű lehetett.



A most felfedezett régészeti jelenségek segítségével fény derülhet a település eddig egyáltalán nem ismert múltjára. Propriano templomait eddig a feledés homálya borította, de ez a magállapítás magára a területre is vonatkozhat. Ptolemaiosz ókori térképétől egészen Antonio Magnani 1536-os térképéig semmiféle utalás nem található sem a kikötőre, sem a környékre. Propriano a 4. századig virágzó település lehetett, azonban a vandálok 5. század közepi vándorlása és pusztítása miatt erőteljes hanyatlás következett be.

Majd az újjáépítés időszaka következett, egyházi intézmények létesültek, a folyamathoz minden bizonnyal hozzájárult a 484-ben elűzött észak-afrikai püspökség megérkezése. A 6. század közepén a bizánciak próbáltak meg itt hídfőállást létesíteni. A 8. századtól a szaracénok egyre gyakoribb betörései azonban a régió elnéptelenedéséhez vezetettek.