Lebontották a berlini dominófalat
2009. november 10. 15:35 MTI
A berlini fal évfordulója más jelent Keleten, mint Nyugaton
A berlini fal leomlásának huszadik évfordulóját az érzelmek zavara jellemzi: 1989. november 9. Nyugaton a hidegháború végét, Keleten viszont a szovjet rendszer és a kommunizmus összeomlását szimbolizálja; annak a folyamatnak a beteljesülését, amely 1956-ban Budapesten kezdődött, 1968-ban Prágában folytatódott, majd 1980-81-ben a lengyel Szolidaritásban teljesedett ki - hangsúlyozta Jacques Rupnik, Kelet-Európa-kutató a Le Monde című napilapban hétfőn közölt elemzésében.
A párizsi Politikai Tudományok Intézetének kutatója szerint a megemlékezés körüli ambivalencia abból a különbségből fakad, ami az 1989-es eufóriában született remények és az elmúlt húsz év hosszú átmenetének nehézségei, azaz a mai valóság között tapasztalható. Véleménye szerint a jugoszláv háborút leszámítva a pesszimista forgatókönyvet mindenhol sikerült elkerülni: a kommunista országok lakosainak óriási várakozása ellenére a nyugati elemzők ugyanis kételkedtek abban, hogy lehetséges egyszerre a diktatúrából való átmenet a demokráciába és a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba.
Rupnik úgy véli, hogy Közép-Európa egyértelműen a demokratikus átmenet "sikertörténete", mert a választások Budapesten vagy Prágában ma már nem rendszer-, hanem csak kormányváltást jelentenek, és valamennyi kelet-európai ország megtalálta a helyét az Európai Unióban. A példás átmenet ünneplése helyett azonban úgy tűnik, hogy Közép-Európa idő előtt kifáradt, aminek jelei a 2004-es uniós csatlakozáskor mutatkoztak meg először a populista és nacionalista politika megerősödésével.
A populisták - mint Rupnik fogalmaz - nincsenek a demokrácia ellen (éppen ellenkezőleg, folyamatosan a nép szuverenitására hivatkoznak), hanem az elit liberális konszenzusát vitatják, amely 1989 óta lehetővé tette a szükséges reformokat az Európai Unióba és nemzetközi piacba való integrálódáshoz. A korrupcióellenes harc, az átvilágítás átpolitizálása és a nacionalizmus a populista kampányok legfőbb összetevői az átmenetben elhasználódott elit ellen - hangsúlyozza az elemző.
A populisták az 1989-es "eredendő bűnt" is kárhoztatják: azt, hogy az új elit egy része kompromisszumot kötött a kommunista vezetőkkel. S miközben az egykori ellenzékiek öröksége marginalizálódott, az ex-kommunisták hagyatéka is eltűnőben van, mert ők a demokratikus átmenetet, a piacgazdaságot és a NATO-tagságot elfogadva, szociáldemokraták lettek, kivételt csak a cseh kommunisták jelentenek. A politológus szerint a tervgazdálkodást Kelet-Európában felváltó liberális piacgazdaság modelljét először a populista mozgalmak kérdőjelezték meg, majd a gazdasági válság miatt mindenhol visszatért az 1989-ben elvetett vita arról, hogy a kelet-európai országoknak esetleg egy másfajta kapitalizmusra lenne szükségük.
Mindez a régióban eddig megfigyelt ellentmondásos megosztottságot - miszerint a kulturális baloldal gazdaságilag a piacgazdaságot támogató jobboldali, míg a kulturális jobboldal és a nemzeti konzervatívok (mint például a Kaczynski-fivérek Lengyelországban vagy a Fidesz Magyarországon) gazdaságilag etatista baloldaliak - felboríthatja, és a kapitalizmus változatairól szóló vita a közeljövőben a politikai térkép átalakulásának egyik legfőbb összetevője lehet Kelet-Európában - véli Rupnik.
A kelet-európai országok kifáradása két ellentétes következtetéshez vezethet: lehet úgy értelmezni, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a nyugatiak, azaz befejezték a tanulóéveket. De azért is lehet aggódni, hogy az új demokráciák, ahol a társadalmi intézményrendszer még nem elég stabil, túl sérülékenyek a válság hatásaival szemben. Mindkét esetben az 1989-ben átvett liberális politikai és gazdasági modell válságát élik, amely azt jelenti, hogy a Nyugathoz hasonlóan ők is egy újfajta demokratikus paradigmát keresnek - írta Rupnik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
