Megújult az ötszáz éves Apor-kódex
2009. október 27. 18:00 MTI
Megújult az egyik legrégibb magyar nyelvemlék, az Apor-kódex; a Balassi Intézet támogatásából restaurált 500 éves kötetet a "Látjátok feleim" - Magyar Nyelvemlékek a kezdetektől a XVI. század elejéig című kiállításon mutatják be az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol először kerül egymás mellé a Huszita Biblia részeit őrző mindhárom kódex.
Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója elmondta: az 500 éves Apor-kódex restaurálását a 2009-re meghirdetett Magyar Nyelv Éve programsorozatának költségvetéséből támogatták. Felidézte, hogy a kódexet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őrzik, s Magyarország ezelőtt kétszer kísérelte meg szakszerű restaurálását, de az mindkétszer meghiúsult.
A Balassi Intézet ezúttal a Magyar Nyelv Éve kapcsán ajánlotta fel az Országos Széchényi Könyvtárnak (OSZK), hogy kifizeti a kódex restaurálásának 1 millió 780 ezer forintos költségét, valamint 18 millió forintot ad a régi magyar nyelvemlékeket bemutató kiállítás megrendezésére - jegyezte meg a főigazgató.
Monok Istvánnak, az OSZK főigazgatójának és Boka László tudományos igazgatónak intézményközi együttműködés keretében sikerült elérnie, hogy az Apor-kódexet az OSZK munkatársai a székelyföldi múzeumba kiutazva rendbe hozhassák. Érdi Marianne, a restaurációs osztály vezetője és Tóth Zsuzsanna főrestaurátor több hónapos munkával restaurálta Sepsiszentgyörgyön a különleges kódexet.
Az OSZK-nak sikerült azt is elérnie, hogy a kötetet a csütörtökön nyíló kiállításra kölcsönadják. Így a történelemben először együtt lehet majd látni a Huszita Biblia részeit őrző mindhárom kódexet: a Münchenit, amely az Újszövetséget, a Bécsit, amely az Ószövetséget és az Apor-kódexet, amely a zsoltárokat tartalmazza - emelte ki Lauter Éva főigazgató.
A negyedik legrégebbi magyar nyelvemléknek számító Apor-kódexet 1877-ben adományozta a Székely Nemzeti Múzeumnak báró Apor Zsuzsánna. Szövegét először 1881-ben közölték, majd 1942-ben hasonmását is kiadták Budapesten. A kódex itt vészelte át a második világháborút, majd 1953-ban visszakerült Romániába, Sepsiszentgyörgyre. A valószínűleg a 15. században készült műtárgy rossz állapotban volt, magas savtartalmú tintája miatt folyamatosan károsodtak a betűi, így megtekintésére eddig rendkívül ritkán adódott lehetőség.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
