Reneszánszát éli a 110 éves miskolci múzeum

2009. október 14. 19:04 MTI

A közgyűjtemény fennállásának 110. évfordulójához kapcsolódó jubileumi rendezvények első eseményeként megrendezett átadási ünnepséget követően Simon László, a múzeum raktárbázisának vezetője elmondta: az utóbbi évtizedek legjelentősebb gyűjteményi gyarapodását a nagyberuházásokhoz - például autópálya, ipari parkok, bevásárló központok építéséhez - kapcsolódó megelőző régészeti feltárások elvégzése eredményezi. Ennek kapcsán 1996-ban megkezdődött egy új raktárbázis kialakítása a Tímármalom utcában.

A 15 éve tartó ásatások révén múzeumba került nagy mennyiségű régészeti leletanyag megfelelő elhelyezése, megőrzése és tudományos feldolgozása érdekében itt egy új épületrész megépítésére volt szükség. "A régészeti ásatások anyagának folyamatosan végzett restaurálása, leltározása és feldolgozása mellett mára fejeződött be a megfelelő tároló kapacitás biztosítása, amely a raktári rend kialakításával a leletanyag kutathatóságát biztosítja" - mutatott rá a szakember. Hozzátette: ezzel párhuzamosan átrendezték a Görgey úti központi épület többi - néprajzi, történeti, képzőművészeti - gyűjteményét is, s korszerű állványrendszereket építettek.

A beruházás mintegy 240 millió forintos összköltségéből 160 millió forintba került az új bázis kialakítása, a többit a központi intézmény raktári fejlesztésére fordították.

A miskolci múzeum éppen idén ünnepli fennállásának 110. évfordulóját: 1899 tavaszán a korábbi Miskolci Közművelődési Egylet átalakításával "Borsod-miskolczi kultúr- és múzeumegylet" néven alakult meg a Herman Ottó Múzeum jogelődje. Az intézmény első felelős vezetője Petró József ügyvéd volt, s az épület, ahol a ma 110 éves intézmény megkezdte működését a református egyháztól a város által megvett, Avas alatti, egykori gimnáziumi épület volt. Ez - némileg átalakítva és bővítve - a mai Papszeri kiállítási épülettel azonos. A Borsod-Miskolci Múzeum 1907-től vált igazi közgyűjteménnyé, megvalósítva az egyensúlyt a gyűjtés, tudományos feldolgozás és a bemutatás között.

A gyűjtemény gyarapításában - a kezdetektől fogva - nagy jelentőséget kapott a régészet, ezen belül a térség őskori lelőhelyeinek kutatása, amely már akkor nemzetközi ismertséget biztosított a helybeli archeológiának. 1941-ben már több mint 73 ezer darabot számlált a múzeumi kollekció, amelyet jelentős károk értek a világháború éveiben. 1950-től a közigazgatás átszervezésével egyidejűleg alakult ki a ma is meglévő gyűjteményi terület, s a minisztériumi irányítás után 1962-től megyei fenntartású lett múzeum, amely 1953 óta viseli Herman Ottó nevét.

Ez időtől az egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére kiterjedő múzeumi igazgatóság központja lett a miskolci intézmény, amelynek tagintézményeiben - a Mezőkövesdi Matyó Múzeumban, a tokaji, hejőkeresztúri helytörténeti gyűjteményekben, a széphalmi Kazinczy Emlékmúzeumban, a lillafüredi Herman Ottó Emlékházban és a telkibányai Kerámia Múzeumban - többnyire pedagógusok dolgoztak. Képzett muzeológus szakemberek, néprajzosok és régészek nagyobb számban az 1960-es évektől kerültek az intézményhez, s tevékenységük révén az 1960-as évek végén már meghaladta a 100 ezer darabot a nyilvántartásban szereplő műtárgyak száma.

A Herman Ottó Múzeum történetének aranykora Szabadfalvi József igazgató működéséhez köthető, akinek irányítása alatt (1973-1990) az intézmény szakmai-tudományos tevékenysége a múzeumi szakma élvonalába emelte a megyei múzeumi szervezetet. Optimális tárgyi és személyi feltételek megteremtése mellett 1974-ben az új épületbe költőző megyei könyvtár helyére települt át. 1985-ben az intézmény tudományos kutatóhely minősítést kapott a kormányzattól. 1999-ben az "Év múzeuma" kitüntető címet vehette át az múzeumigazgatóság vezetője, 2000-ben pedig Miskolc városától kapta meg a 100 éves szakmai munka elismeréseként a Pro urbe kitüntetést.

A Herman Ottó Múzeum ma már 17 intézményi egységből (területi múzeumokból, közérdekű muzeális gyűjteményekből, kiállítóhelyekből) álló múzeumi szervezet központja.