Közadakozásból újították fel Batthyány titkárának kriptáját

2009. október 2. 08:24

Ivánka Imre végső nyughelye a máriabesnyői temető szélén található, s az elmúlt évtizedek alatt nem csak az idő kezdte ki a sírboltot. Többször is feldúlták, s miután tetőszerkezetét is megbontották, beázott s állapota gyors romlásnak indult. A munkálatokat a Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület kezdeményezésére, a Gödöllői Ipari Park és Törő Lajos felügyelő bizottsági tag munkájának köszönhetően kezdték meg, aminek költségeihez az önkormányzat 2 millió forinttal járult hozzá.



Az elmúlt hónapokban a külső és belső felújítási munkákat egyaránt elvégezték: felújították a tetőszerkezetet, kijavították a burkolat hibáit, rendbe tették a nyílászárókat, és szellőzőket alakítottak ki. A belső teret kimeszelték, gombamentesítették. Varga Árpád kőfaragó mester a kriptafülkékre elkészítette a névtáblákat, így a későbbiek folyamán is pontosan azonosítható lesz, melyikben kit helyeztek el. (A kriptában három elfalazott koporsó található: Ivánka Imréé, a feleségéé, és a gyámleányáé.)

Az ünnepélyes átadásra szeptember 29-én került sor. Nem véletlenül esett a választás erre a dátumra, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvéd ezredesének ugyanis jelentős szerepe volt abban, hogy a pákozdi csata győzelemmel zárult.



Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818. dec. 9. – Besnyő, 1896. júl. 27.) előbb Sopronban, majd 1831-től a tullni katonai akadémián tanult. Itt került barátságba Görgeyvel. Az akadémia elvégzése után a Hessen–Homburg sorezredben, 1838-tól pedig a Nádor-huszároknál teljesített.1848-ban honvéd százados és Bathyány Lajos miniszterelnök nemzetőrségi titkára lett. Augusztus 17-én őrnaggyá és a dunáninneni nemzetőrség parancsnokává nevezték ki. Részt vett a pákozdi csatában (szept. 29.), s alakulatának jelentős szerepe volt a Jellasics felett aratott győzelemben.

Október 12-én ezredessé, 19-én a magyar fősereg jobbszárnyának parancsnokává nevezték ki. Jellasics elfogatta, és Königgrätzben raboskodott 1850-ig. Az ekkortól folyósított 1600 forintnyi évdíját szegény sorsú honvédek segélyezésére fordította, maga pedig gazdaságára vonult vissza.1861-ben a Határozati párt programjával országgyűlési képviselő lett. 1865-től 1895-ig megszakítás nélkül tagja a képviselőháznak; eleinte a balközép, 1875 után a szabadelvű párt tagja. 1895-ben főrendiházi taggá nevezték ki. Kivette részét a korszak gazdasági mozgalmaiból; 1878-tól az egyik alapítója volt az első magyar dunagőzhajózási társaságnak.

1891-ig az Északi Vasúttársaság vezérigazgatója, egyik alapítója, és több éven át a Vöröskereszt Egylet igazgatója volt. Részt vállalt az Országos Honvédegyesület alapításában; emellett a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt.