Isten tenyerében élte életét az Őrség népe
2009. szeptember 15. 13:27
Csodálatos képkultuszukkal, a középkor embere számára gazdag képi üzeneteket hordozó, népszerű falfestményekkel tűnnek ki az Őrség kicsi, de szépséges téglatemplomai. A távolinak tűnő tiszta szakralitást két őrségi szerző részletgazdag fotói, arctanulmányai és hiteles szakmai magyarázatai hozzák közel hozzánk a térség Árpád-kori templomait bemutató új könyvükben.
A honfoglalás után fejedelmi, királyi őrökkel betelepült történeti Őrség területén a gyepűrendszer kiváltságos jogállású őrei a tájba illő gazdálkodáshoz leginkább alkalmas dombhátakon megtelepült szeres településeket hoztak létre. A 13. században megindult román stílusú templomépítészet remekei elsősorban különlegesen gondos alapozásuknak köszönhetően állnak még hétszáz év után is.
A 15. század során gótikus formát öltött falusi templomok rendkívül képgazdag kifestése a reformáció idején már ellenhatást váltott ki, az istentisztelet és a kép elkülönítése miatt fehérre meszelték a falakat. Az Őrség lakossága 1570 körül a Batthyányiakat követve a reformáció helvét irányzatához csatlakozott, a templombelsők faliképei egy időre feledésbe merültek.
A környék legcsodálatosabbnak tartott templomát, a veleméri fénytemplomot Aquila János 1377-78-ban a fény járásához igazított freskói azóta tették világhírűvé. Jól ismert, hogy a stájerországi Radkersburgban lakott mester a bibliai jelenetsor egyik alakjában saját magát ábrázolta. A később vállalkozóként a környék további négy településén, a szlovéniai Mártonhelyen és Bántornyán, az ausztriai Fürstenfelden és Radkersburgban tevékenykedő mester műhelye mindenhol remekműveket hozott létre. A Rómer Flóris által kétségbeejtő állapotban megtalált, részletesen leírt, Stornó Ferenc által lerajzolt s töredékesen ma is látható veleméri falképeket Simon Attila fényképes illusztrációi teljes pompájukban és minden részletükben bemutatják. Németh Zsolt a részletek elemzésével pontosan rögzíti, mennyire szabadon bánt Aquila a szentély kifestésével, illetve amikor a hajó témáiban a középkor embere számára valóban legnépszerűbb jeleneteket választotta.
A szentély csodálatos ornamentikával díszített ablakmélyedése mellett Aquila önarcképén túl a helyszínen járva is mind jól felismerhető egy női szent épülettel a kezében, Mihály arkangyal, Veronika kendője Jézus képmásával, az evangélisták (oroszlán - Márk, sas - János, angyal - Máté, ökör - Lukács) a Szentháromság három koncentrikus körből álló szimbóluma. Ugyanígy a hajó freskói közül az ítélkező Krisztus, a pokol, a megfeszített Krisztus, a Háromkirályok, Szent László és Szent Miklós alakjával.
A magyar és szlovén területen álló Árpád kori kicsi és egyszerű szépségű téglatemplomok valódi építészeti remekek, viszontagságos történetük ellenére töredékeiben máig lenyűgöző falfestményekkel gyönyörködtetik a látogatókat. Az őriszentpéteri Szent Péter templom, a kercaszomori Szent Vencel templom, a nagyrákosi Szűz Mária templom, a domonkosfai Szent Márton templom, a nagytótlaki körtemplom tanúságtevői az Őrségi nép hitének és kitartó törekvésének, hogy életét isten tenyerén élje.
Németh Zsolt - Simon Attila: Az Őrség Árpád-kori templomai. B.K.L. Kiadó, 2009., 60 o. 2600 Ft.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
